Festeni az elmúlás ellen

Picasso-kiállítás a bécsi Albertinában

Csendélet macskával és homárral (1962) - The Hakone Open-Air Museum, Japan Š Succession Picasso/VBK, Wien, 2006

Mit tesz az ember, ha érzi, közel a vég, és még sok mondanivalója van? A lényegre koncentrál, és fokozza munkatempóját. Ezt tette az a világhírű spanyol művész, Pablo Picasso is, akit pályáján végigkísért a türelmetlen skiccben való megnyilvánulásra serkentő, expresszív festészet és annak ellentéte, a mesélni vágyó, részletező és precíz grafika, egyrészt az ifjonti hevület, másrészről az öregkor fájdalmasságának megállapítása, a szépség és a csúnyaság, az élet és a halál művészi realizálása. Mesélték róla, hogy festményei senkinek sem kellettek szignója nélkül. Köztudott volt, hogy a mester csak eladás vagy kiállítás előtt írta alá vásznait. Hosszú élete alatt született számtalan minőségi munkája, valamint "mennyiségi érdeme", és nem utolsósorban okos üzleti szelleme már életében idollá tették. Kilencvenedik születésnapja alkalmából Georges Piompidou nyitotta meg az életmű-kiállítását a Louvre-ban...

Pablo Picasso 1973-ban, nyolcvanévesen újrakezdte életét a franciaországi Mougenben: feleségül vette negyvenöt évvel fiatalabb modelljét, és a nagy kaszástól való félelem árnyékában erővel és önuralommal kialakított egy hieroglifa-nyelvezetet, amelyet a hátralévő tíz esztendőben használt: óriás formátumú festményeinek egy részét üresen hagyta, más részeit a nagyméretű figurák, kedvenc motívumok, idegen festőktől származó nevezetes hősök (muskétás, női és férfi akt, önarckép stb.) átdolgozása uralta. A formák feloldása és a színek szabálytalan egymásbajátszása jellemezte festményeit. Grafikái és rajzai ugyanakkor a részlet iránti abszolút érdeklődésről és precizitásról tanúskodnak.

A Bécsben most látható hetven festmény, negyven rajz, nyolcvan grafika és jó néhány szobor szemlélteti Picasso utolsó, Mougenben töltött éveinek "dinamikáját". A hatvan világhírű magángyűjteményből, múzeumból származó kollekció - melynek magyar címe Festeni az elmúlás ellen - a mester e korszakának nemcsak újszerű, hanem legreprezentatívabb bemutatója is, amely volumenét tekintve vetekszik az eddigi legnagyobbal, a velencei Palazzo Grassi Picasso fiatalsága című tárlatával.

Picasso kedvenc alakjai asszimetrikus párok; a modelljei, a férfiasság szimbólumaként, a torréro és a muskétás. Késői rajzai - elsősorban tus, gouache és tollrajz formájában - a kreativitás, a technikai virtuozitás és a kísérletezés örömének kifejezői, így a cirkusz, a komédia, a bordély, híres nagyságok nevéhez fűződő idézetek és művek (Rembrandt, Velázquez, Monet és mások) ötletes karikírozásai. Picasso saját magát is szívesen ábrázolta munkáiban mint gyermeket, szeretőt, muskétást, kalandort vagy bohócot. Életkedve kimeríthetetlen volt. Mindez nem védte meg a végső elidegenedéssel és magáramaradottsággal szemben. Egyre harsányabb színek, elnagyolt mozdulatok, szétfolyó vonalak... - a kiállítás új dimenzió a mester halhatatlanságának és időskori művészetének értékeléséhez. (Az Albertina tárlata március közepéig tekinthető meg.)

Reviczky Katalin

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu