Kapocs ég és föld között

Kortárs keresztény képző- és iparművészeti kiállítás

Negyvenévnyi szándékos ideológiai elnyomás cezúrát hozott létre a magyarországi keresztény művészetben. Közben nyugaton - bár nem korlátozták a vallásos törekvéseket - a társadalmi és a politikai változásokból fakadóan egy természetes szekularizáció zajlott le a művészetben. Az 1990-es években azzal kellett szembesülni, hogy a római iskolához, a Horthy korabeli keresztény művészeti hagyományhoz - a magyarországi keresztény művészet utolsó szabad időszakához - képest nagyon megváltozott e művészet helye, megítélése.

Prutkay Péter: Plázaoltár (objekt)

Kecskemét városa immár a harmadik Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálénak ad otthont a Cifrapalotában, azaz a Kecskeméti Képtárban, úttörő szerepet töltve be e téren. A kiállítássorozatot 2000-ben, a millennium tiszteletére megrendezett 1000 év - magyar szentek című tárlat nyitotta, amelyet 2002-ben, majd a Cifrapalota felújítása miatt 2005-ben követett biennále.

Santák Judit: Úrvacsorakészlet a békásmegyeri evangélikus templomba (ezüstözött sárgaréz)

A kiállításokra pályázatot írnak ki, amelynek témája idén az oltár, illetve az ahhoz kapcsolódó liturgikus tárgyak voltak. Bár más hazai csoportos kiállításokhoz képest sokan adtak be művet erre a pályázatra, az évtizedekig tartó ideológiai elnyomás hatása ma is érzékelhető. "Óriási szakadék tátong az egyházi művészet hívek által megfogalmazott igényei és aközött, amit a művészek szeretnének a legaktuálisabb nyelvezettel kifejezni - mutatott rá ifj. Gyergyádesz László művészettörténész, a kiállítás rendezője. - Az egyház igyekszik II. János Pál elveinek, a kortárs közönség, illetve a mai missziós gondolatoknak megfelelni, és így a magas művészetet egyesíteni az egyházművészeti nyelvezettel, ez nem mindig sikerül. Pedig a klasszikus korszakok - például a XV. század, amikor fantasztikus összhangja volt a magas művészetnek és a vallásos áhítatnak - azt mutatják, hogy ez megvalósulhat. Ma a vallás és a művészet szerepe is átértékelődött, nem együtt, hanem külön-külön működnek, és az emberek nem tudják együtt értelmezni őket. Erről tehet a propaganda is, mert mindkét területet ideológiai, politikai köntösbe burkolják, ami megnehezíti, hogy egységes befogadói elvárás és művészeti nyelv jöhessen létre."

H. Barakonyi Klára: Úrasztala (fa, vörösréz, rekeszzománc)

A hazai keresztény művészet "gyermekbetegségeinek" megoldását ifj. Gyergyádesz László az oktatásban látja. "Nagyon fontos lenne, hogy megvalósuljon a különböző oktatási szinteken a művészettörténet tanítása. Ma még, például az irodalomhoz képest, nagyon alacsony szinten tanítják a művészettörténetet. Fontos lenne az is, hogy a képző- és iparművészeti főiskolán keresztény ikonográfiát oktassanak, hiszen ez évszázadokig meghatározó volt a művészetben. Harmadrészt pedig jó lenne, ha a témával foglalkozó művészettörténészek helyet kapnának az egyházi oktatásban, hiszen a későbbi plébánosok, illetve püspökök lesznek a megrendelők, s ők közvetlenül tudnának hatni e téren is a hívőkre. Például jó lenne, ha fel tudnák ismerni a giccset, ami ma az egyik legnagyobb veszély az egyházművészetben."

A kiállításhoz kapcsolódóan, elsőként 2005-ben konferenciát is rendeztek, azzal a céllal, hogy megoldást találjanak a magyarországi keresztény művészet problémáira, illetve törlesszék az elmúlt évtizedek adósságait. Idén anyagi okokból sajnos már nem tudták a kiállítással együtt megrendezni a konferenciát, valószínűleg csak az év második felében kerül rá sor.

A biennáléra a művészek műfaji és technikai megkötések nélkül dolgozhatták fel a megadott témát. Idén Gáll Ádám festőművész, Kertészfi Ágnes Ferenczy Noémi-díjas üvegtervező iparművész, Kustán Melinda textiltervező iparművész, Zsolczai Balázs festőművész és Rainer Péter belsőépítész, építész nyerte el a díjakat. Maga a pályázat egy tematikus és egy funkcionális, egyházművészeti részből állt. "Bár ma már a képző- és iparművészet nagyon közel van egymáshoz, a beérkezett művek arányából is bebizonyosodott, hogy a keresztény művészet terén kevesen alkotnak egyházművészeti, funkcionális tárgyakat - mondta a kiállítás rendezője. - Az egyházon belül sincsen nagy kereslete ennek. Részben azért, mert túl drága lenne, ha hivatásos művészektől megrendelt tárgyakat használnának a templomokban."

Oltár minden kultúrában fellelhető - az áldozat és a szeretetlakoma asztala, vagy egyszerűen egy hely szentségét jelöli. A kiállításon e téma számos, nem szorosan vett keresztény értelmezésével is találkozhatunk. "A közös pont a zsidó, a keresztény és a ťpogányŤ oltárok között, hogy az ember igényli, hogy kapcsolat legyen az ég és a föld között, s az oltár ennek az eszköze" - fogalmazta meg ifj. Gyergyádesz László. - A II. vatikáni zsinat meglehetősen nagy szabadságot biztosított az egyházművészet terén. A művészek számára fontos ez a szabadság, hiszen ők különösen individuális emberek. S ezért férnek bele a kiállítás tematikájába, nemcsak a pogány oltárok, de az aktuális problémákra válaszoló művek is. Bár ezek látszólag profán alkotások, éppen arra hívják fel a figyelmet, hogy az embernek szüksége van a biztos alapokkal bíró, lelki hátteret adó vallásra."

(A kiállítás február 25-ig tekinthető meg.)

Szalontai Anikó

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu