LITURGIA

Isten dicséretére összegyülekezve

Szabadíts meg minket, Urunk, Istenünk, gyűjts egybe a pogányok közül, hogy szent nevedet magasztaljuk és dicséreted legyen dicsekvésünk. - Évközi 4. vasárnapi szentmisénk Introitusa a 105. zsoltár sorait idézi.

Misekönyvünk Általánosrendelkezései ezekkel a szavakkal kezdik a szentmise szertartásainak leírását: "Amikor a nép összegyűlt..."(82). A korábbiaktól eltérően a jelenlegi rendelkezés nem arra összpontosít, hogy a pap miként készül elő a szentmisére, hanem arra, hogy az ünneplést Isten összegyülekezett népével együtt kezdik meg a szolgálattevők.

Érezzük a különbséget aközött, hogy az egyház parancsát teljesítő keresztények beülnek a templomba misét hallgatni, vagy hogy Istenük hívására és kegyelméből öszszegyülekeznek közös istendicséretre?

Az első kijelentés a kötelességteljesítést hangsúlyozza, s ugyanakkor egyfajta passzív jelenlétet sugall. Ezzel az a nehézség, hogy a kötelességre való hivatkozás gyakorlatilag értelmezhetetlen az egyháztól távolodó tömegek számára. Korunk embere általában nem tud mit kezdeni, vagy egyenesen ellenséges az előírásokkal és a kötelességekkel szemben. Azok a dolgok, amelyek hasznáról vagy kellemes voltáról nem tudjuk meggyőzni, pusztán parancsszóra nem fognak megszületni. Így ma senkit sem rendít meg az a felismerés, hogy amikor nem jön el misére, Isten és az egyház parancsát szegi meg. Emiatt legfeljebb egy-két fájdalmas bűnbánó pillantást csalhatunk ki azokból, akiknek mulasztásukat fejére olvassuk.

Vasárnapunk kezdőéneke ezzel szemben a liturgikus gyülekezet másfajta öntudatáról tanúskodik. Isten kimenekítette övéit a bűneiben fulladozó pogány világból, öszszegyűjtötte és néppé formálta őket. Ők pedig szükségét érzik annak, hogy állandóan megújuló elszánással adjanak hálát Szabadítójuknak, és szünet nélkül emlékezetben tartsák, mit köszönhetnek Istenüknek. A közös istentiszteletre itt nem annyira a külső normának való megfelelés vágya, mint inkább a belsővé tett meggyőződés motivál.

A liturgiát ünneplők tudják, miért jönnek össze, tudják, hogy miért akarnak ünnepelni, és tudják, hogy ezt az új, megtartó közösséget Istentől kapták. Ezért nem tudnak vasárnap és szentmise-ünneplés nélkül élni.

Káposztássy Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu