A papa hazajött húsvétra...

A Terror Háza Múzeum a XX. század második fele történetének különös emlékhelye. Rémtetteket és fájdalmakat idéz fel, de ezáltal szolgálja a sebek lassú gyulását is. És a közös emlékezés közelebb hozza egymáshoz az egykori üldözötteket is: akikről most látjuk, közelebb álltak egymáshoz, mint gondoltuk volna. Áldozatuk emlékeztet arra is, amire Tertullianus már az első keresztény századokban figyelmeztetett: a mártírok vére a kereszténység magvetése...

Sághy Jenő evangélikus lelkész letartóztatása idején

"Kis fonott kosárka, vászonzsák, ezek voltak a horgászfelszerelések, meg a bugylibicskája. A svéd missziótól kapott gyönyörű szép ezüstmetál biciklijére kötötte a horgászbotokat, majd föltette a kis kosárkát, a vászonzsákot meg a merítő szákot. Engem a csomagtartóra ültetett, az öcsémet a vázra, s vitt minket a Rábcára. S amikor úgy adódott, hogy rövidíteni akarta az utat, lepakolt a folyóparton, s egyenként vitte át úszva, feje fölött tartva a horgászbotokat, a szatyrot és a ruhát, majd a nyakába kapaszkodva minket. Sportos volt a papa, diákkorában párbajtőrözött és kardvívott, országos ifjúsági bajnok volt, a felnőtt bajnokságon pedig második lett. Nyugdíjas korában is úszott a Rábában, mert Mórichida, ahol a börtön után szolgált, a Rába partján fekszik."

Sághy Ildikó édesapja kiállított tárgyai előtt a Terror Háza Múzeumban

A boltíves helyiségben, mely egyszerre emlékeztethet kolostori cellára és börtöncellára, a földön hatalmas fehér kereszt fekszik. Sághy Ildikó odalép az első oldalmélyedéshez, melyben Sághy Jenő evangélikus lelkész, a "papa" hagyatéka látható. "Eddig nem volt erőm eljönni ide, pedig itt lakom a közeli utcában", s a látogatóktól elválasztó üveglapon át megsimogatja a kis kosárkát és a vászonzsákot...

A felekezetek terme a Terror Háza Múzeumban

Odébb kiírva az ávós jelmondat: Ne csak őrizd, gyűlöld is! Ildikónak fényesen csillog a szeme (talán könny lenne?), miközben alig láthatóan, de lebiggyed az ajka. "Még nagyon gyerek voltam, amikor a győri evangélikus lelkész fölkereste édesapámat, hogy segítsen, mert az egyik győri ávós tiszt felesége súlyos betegségben szenved. A papának jó kapcsolatai voltak a svéd misszióhoz, s a Lutheránus Világszövetségen keresztül szerzett egy olyan gyógyszert, mellyel orvosolni tudták az asszony baját. Később, 1957-ben a papát a rábatamási Mindszenty nevű katolikus plébánossal és egy orvossal együtt vitték el. A plébánost csak azért, mert névrokona volt Mindszenty Józsefnek, s Győrig úgy összeverték, hogy a szintén elhurcolt orvos igyekezett segíteni rajta, ne haljon meg mindjárt az elején. A véletlen - a véletlen? - úgy hozta, hogy a papa ahhoz az ávós tiszthez került, akinek a gyógyszert szerezte évekkel korábban. Az ávós nyilván tudta ezt, mert a kihallgatáson azt mondta neki: - Tisztelendő úr, ha kérdezik, akkor majd mondja azt, hogy nagyon keményen bántam magával."

A Terror Háza Múzeum kiállítótermében állunk... - nem, emlékező terem ez inkább. Keresztények, katolikusok, reformátusok és evangélikusok rekvizitumai sorakoznak. Mintha csak az üldözés sorsazonosságában a Krisztus-egységet is üzennék.

Sághy Jenő evangélikus lelkészt 1957 nyarán hurcolták el az egyik éjszaka a bezini parókiáról. Nyár volt, július, s reggel az első gimnazista Ildikó kérdezte a mamát: "A papa miért nem kel föl már? Miért alszik ilyen sokáig? Bemegyek és fölébresztem." A mama nem szólt semmit, csak annyit tudott mondani: "Ne, ne!" Majd elsírta magát: "Apukát az éjjel elvitték."

Sághy Jenő fiatal lelkészként a balatonszárszói híres protestáns konferencia egyik szervezője volt, s Harkán, majd Bezinben is ápolta a népi írókhoz fűződő kapcsolatát, maga is író ember volt, s igen értett az ifjúság nyelvén. Foglalkozásokat tartott számukra, bibliaórákat, ahol mindig sokan voltak, a kommunista ifjúsági szervezetbe pedig nem mentek a falusi legények és leányok. Gondolható, hogy az 1949-50-es években mennyire szemet szúrt ez. "Bezinben nagy hatású bemutató volt, talán 1954-ben vagy 1955-ben, s a papa tanította be a színművet. Az egész falu ott volt. Spion címmel írt egy darabot az 1848-as időkről: egy falusi rendőrspicliről szólt, aki beárulta saját véreit. Az asszonyok negyvennyolcas jelmezeket varrtak, a férfiak pedig a paplak hátsó udvarán fölépítették a színpadot."

1956-ig időről időre megjelent Sághy Jenőnél egy Demeter vagy Dömötör (Ildikó így emlékezik) nevezetű állami egyházügyi hivatali ember Győrből. "Mindig este érkezett, s a mama ilyenkor rendkívül ideges lett. Ez az ember a papát mindig le akarta beszélni az egész falut mozgósító kulturális akciókról. Az egyik alkalommal, nem tudom, mi történhetett, de a papa elordította magát, ami igen ritkán fordult elő vele, kivágta az ajtót, és ráüvöltött az állami egyházügyis emberre: takarodjon!"

Sághy Jenő mindig békességre igyekvő ember volt. Leánya, Ildikó már kisdiákként kitűnt szavalataival. Amikor a forradalom kitört, a falubeliek fölkeresték lelkészüket: - Tisztelendő úr, ugye eljön a fölvonulásra, Ildikó pedig elszavalja a Nemzeti dalt."A papa erre azt mondta: - Elmegyek, emberek, egy föltétellel, ha öt gyermekemet és a feleségemet is vihetem. Bízott abban, hogy akkor senki nem merészkedik semmiféle erőszakos cselekedetre. S még hozzátette: - Ildikó pedig nem szavalja el a Nemzeti dalt..."

Egy volt nyilas, majd kommunista besúgó hangoskodva lobogtatta a tizenhat pontot. A fölvonulás ugyan békességgel ért véget, de Sághy Jenő látta, hogy a legények egy része gyülekezik. A feleségéhez fordult: - Vidd haza a gyerekeket, majd jövök.

"Fölült a biciklijére, elment a férfiak után, akik meg akarták lincselni a csoportelnököt (falusiasan így nevezték a tsz-elnököt) meg a tanácselnököt. Így fordult hozzájuk: - Emberek, értsék meg, egyik bűnös ember nem ítélheti el a másik bűnöst. Soha nem lesz nyugalom a faluban, ha ezt most nem hagyják abba. Ezek után kit vittek el, a papát..."

A nyilas-kommunista besúgótól azt hallották, hogy Sághy Jenő hatással tudott lenni az emberekre. A Történeti Hivatalból előkerült kihallgatási jegyzőkönyvek tanúsága szerint a bezinieket sorra behívták, de a parasztemberekből egy rossz mondatot sem tudtak kivenni.

"Papát Kistarcsára vitték, majd a tárgyalásra visszahozták Győrbe. Kiszöktem az iskolából, futottam végig az úton, s besomfordáltam a tárgyalóterembe. 1958 eleje lehetett. Apukát három évre ítélte egy Maár nevezetű, Győrben hírhedt bíró. Semmiféle konkrétumot nem tudtak fölhozni ellene, a végén azzal ítélték el, mivel lelkész, ezért csak jobboldali lehet."

Sághy Jenőt Márianosztrára vitték. "Szegény mama, minden hónapban utazott Márianosztrára, s ugyancsak havonta egyszer lehetett egy kis csomagot küldeni. Dekára meg volt szabva, mi lehetett benne."

Az evangélikus lelkész a börtönben egy cellába került Söveges Dávid bencés szerzetessel, aki később a pannonhalmi könyvtárból egy Luther-Bibliát ajándékozott a papának. A Szentírás ma az irodalmi szerkesztő Ildikó íróasztalán fekszik.

Sághy Jenő, büntetésének letöltése előtt néhány hónappal, 1960 húsvétján amnesztiában részesült. Így indokolták szabadon bocsátását: "Ötvenhatban szépen viselkedett"... Azért engedték el, amiért annak idején elítélték!

"Húsvétvasárnap reggel hét óra körül zörgettek a bezini parókia ablakán. Felébredtünk, a mama azt mondta: aludjatok csak, gyerekek, biztosan a gondnok bácsi jött a templomkulcsért. Odalépett az ablakhoz, majd hirtelen megfordult, és elkezdett sikoltozni: - Apuka, apuka! Kirohantunk... szegény papa ott állt az ajtóban, lefogyva, rettenetes sápadtan, mi meg, gyerekek, ráugrottunk, nem néztük, hogy majd´ összecsuklik szegény."

Amikor Sághy Jenő befordult az Öreg utcába, észrevette őt az egyik falubeli aszszony, s elkiáltotta magát: - Megjött a tisztelendő úr! Húsvétvasárnap reggelén az egész falu fölvonult a parókiához. A kertbe kiraktak minden széket, "papa kábán ült az emberek között... s hozták a mindenféle ennivalót, miközben figyelmeztették: - Tisztelendő úr, csak óvatosan, nem lehet hirtelen sokat enni."

Sághy Jenőt rövidesen elhelyezték onnan, úgy látszik, igen nagy bűn volt, hogy az egész falu kiállt mellette.

Szöveg és kép: Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu