Álmodik a múlt

Magáért beszél

A monoszlói református templomba belépve egy tábla emlékeztet rá, hogy itt nyugszik a Monoszló nembéli Ladomér érsek, akinek sírját 1948-ban a templom megrepedezett falainak javítása során találták meg. (Hogy eredetileg ide temették-e, arról megoszlanak a vélemények.)

Ladomér főrangú családból származott, egyik jegyzetem szerint III. Endre királyunk nagybátyja volt, aki valószínűleg ezért is emelkedett gyorsan az egyházi ranglétrán: 1257 és 1260 között veszprémi éneklő kanonok. Közben, 1260 körül a bolognai egyetemen tanul. 1264-66 között alkancellár, két év múlva, 1268-ban pedig már a váradi püspökség főpapja.

Azt olvasom, hogy mint püspök, a tatárjárás okozta sebeket meggyógyította, ami azt jelentette, hogy monostorokat, iskolákat építtetett, a falvakat papokkal látta el.

Érsekké 1279. június 13-án nevezte ki III. Miklós pápa. Úgy tűnik, hogy IV. László uralkodásának zavaros időszaka folytonos megpróbáltatást jelentett számára, s ezért kapcsolatuk nem volt felhőtlen. Az uralkodó nem mindig hallgatott reá, sokszor megszegte fogadalmát, de a király bizonyos szempontból tisztelettel viseltetett az érsek személye iránt. "Maga László elismeri róla, hogy az ő s az országnak nemcsak lelki, hanem földi boldogságának előmozdítására is fáradozott, még pedig okosan és szünet nélkül. Érdemeikért a király megerősíté az esztergomi érsekség s a káptalan régi szabadalmát, hogy emberei minden adózástól mentek legyenek; az érsekséget új birtokokkal ajándékozta meg, s megengedte, hogy nemes ember királyi engedély nélkül is minden vagyonát az esztergomi egyháznak hagyhatja; megengedte azt is, hogy ha az érsekség vagy a káptalan területén arany, ezüst vagy vasbányára akadnak, annak haszna ne a királyt vagy a földesurat, hanem kizárólag az esztergomi egyházat illesse."

Az érsek az ország irányító szerepében jelentős részt vállalt. Sokszor találjuk János, kalocsai érsek társaságában, amikor országos ügyekről volt szó. Ők ketten, illetve 1288 tavaszától, amikor Iván bánt találjuk a nádori székben, ők hárman vezették az ország ügyeit; a király, úgyszólván, csak névleg uralkodott.

Beke Margit könyvéből (Esztergomi érsekek) tudjuk, hogy bölcsőjét Balatonhenye és Monoszló között ringatták, és halála előtt két hónappal meglátogatta Monoszlón élő rokonait. Utána még Budafelhévízen tartózkodott a gyógyulás reményében, de hamarosan, 1298 január végén elérte a halál.

Amikor Monoszlón, a XIII. századi, román stílusban épült templom díszes kapuja előtt megálltam, és megláttam az életfát ábrázoló domborművet, valósággal földbe gyökerezett a lábam.

Móser Zoltán

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu