Szentírás-magyarázat

Előszó

Évközi 3. vasárnap - Lk 1,1-4 (4,14-21)

Lukács evangéliumának előszavát együtt olvassuk a negyedik fejezetből vett szakasszal (4,14-21), amely szervesen kapcsolódik a következő vasárnap perikópájához (4,21-30).

Az utóbbi beosztás mellett elsősorban az szólna, hogy a harmadik vasárnap evangéliumát egységben kellene magyarázni a negyedik vasárnapéval. Ugyanakkor arra is érdemes felfigyelni ezen a csendes vasárnapon, hogy a Lukács-evangélium kitűnő előszóval rendelkezik (1,1-4).

Érdemes egyszer Lukács prológusára összpontosítani figyelmünket. Annál is inkább, mert erről alig szoktunk elmélkedni, még kevésbé prédikálni. A négyversnyi szakasz - a maga egészében tökéletes alkotás, mindössze egyetlen mondat -, amely dicséretére válik egy jól képzett hellenista írástudónak. Észrevételünk talán közelebb visz bennünket az első századi antik irodalomhoz - persze elsősorban műfajra, stílusra gondolva -, mint az ugyancsak első századi szentírási szövegekhez.

Ebben az előszóban egy csapásra érzékeljük az evangélium lényegét, annak magját. Azt tudniillik, hogy Lukács a legszélesebb nyilvánosságnak ír, az oikumené, az akkor lakott világ számára. Egyfelől talán arról beszélhetnénk, hogy az evangélium az egész világnak szól, másfelől viszont arról, hogy Lukács az első apologéta (hitvédő) - vagy ha tetszik: hellenista értelemben vett "kozmopolita" - hithirdető. Úgy tűnik, hogy szándéka nem kisebb, mint hogy a keresztény igehirdetéssel megalapozza a Római Birodalom életszemléletét, és megteremtse egyfajta, annak keresztény módon "globalizált" életformáját.

Az utóbbi célt a 4. vers olyasformán is kifejezetten megfogalmazza, hogy a megszólítás (3. v.) úgyszólván mellékessé válik (3. v.), mivel az ókori minták szerint Teofil a Lukács-iratok kiadójának, illetve gondozójának számít. A szerző az 5. versben munkamódszeréről nyilatkozik, amely abból áll, hogy utal az előzetes gyűjtő- s válogató (rostáló) munkára, és egyúttal a tényleges megfogalmazásra is. Lukács ilyenformán szeretné "Jézus ügyét" elevenné tenni, így válik igehirdetése minden következő generáció számára szóvá és igévé, s így válik "Jézus ügye" igehirdetéssé.

Az evangélista előszavával (1,1-4) voltaképpen az üdvösség összefüggését kívánná érzékeltetni. Jézus Krisztus születésének hírüladásán át, Jézus életének eseményein keresztül egészen a halálig és feltámadásig, majd továbbá az apostolok követéséig: egészen a jelenig, a "most"-ig, a "má"-ig - amíg Jézus újra el nem jön.

Sulyok Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu