"Kötelező" múzeumi program...

Kiállítás százötven év magyar festészetéből

Legelső magyar múzeumunk és az egyik legfiatalabb művészeti magánalapítvány közös kiállítása, a Nemzeti Múzeum nemrég átadott, felújított termeiben, a Széchényi Ferenc által megálmodott országos intézet első kiállításának százhatvanadik évfordulóján - már mindez okot ad arra, hogy különlegesnek nevezzük a Magyar Nemzeti Múzeum és a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány Múzeum-Körút című közös tárlatát. De mégis inkább azért különleges ez a kiállítás, mert még soha nem látott átfogó tárlata ez magyar festészetünk százötven évének.

Borsos József: Nemzetőr (Magyar Nemzeti Múzeum)

A XIX. század elejétől a XX. század közepéig terjedő retrospektív kiállítás anyagához két XVIII. századi kép is csatlakozik: Mányoki Ádám portréi II. Rákóczi Ferenc fejedelemről, illetve feleségéről, Sarolta Amália, hessen-reinfelsi hercegnőről. Az elsőnek a Magyar Nemzeti Múzeum, a másodiknak a Kovács Gábor Gyűjtemény ad otthont; bemutatásuk a két rendező intézet szándéka szerint annak a szimbóluma, hogy köz- és magángyűjtemény összefogásából létrejöhet közös, egymást kiegészítő kiállítás.

Bortnyik Sándor: Sárga-zöld tájkép (Janus Pannonius Múzeum)

De nem csak e két gyűjtemény műkincsei alkotják a tárlatot: összesen harminc kölcsönző intézet, közöttük a váci és a szegedi egyházmegyei gyűjtemény közreműködésével jött létre e figyelemre méltó kiállítás.

Csontváry Kosztka Tivadar: Templomtéri kilátás a Holt-tengerre Jeruzsálemben (Janus Pannonius Múzeum)

A bemutatott művek kiválasztásakor fontos szempont volt, hogy a legnagyobb mesterek kevésbé ismert, illetve a múzeumokban régen kiállított, esetleg raktáron lévő képein keresztül mutassák be a magyar festészet százötven évnyi történetét. Aki nem látta a kiállítást, abban felmerülhet, hogy talán azért, mert az igazán híres képeket nem adták kölcsön a gyűjtemények. Ám a tárlat hiány nélkül ad átfogó képet a XIX-XX. század festészetének különböző stílusairól és iskoláiról: a legnagyobb művészek mind képviseltetik magukat. Mindemellett pedig néhány valódi ritkaság is helyet kapott a kiállításon, például ifj. Markó Károly és Markó András egy-egy képe, amelyek első alkalommal kerültek a hazai közönség elé, Brodszky Sándor száz éve először kiállított, A Balaton Zala megyei partján című festménye, Benczúr Gyula: Koszorút a mamának című műve, amely elkészültekor Londonba került, s csak néhány évvel ezelőtt bukkant fel újra, vagy Gulácsy Lajos fő műve, az Ópiumszívó álma. És ha a hely engedné, sorolnánk tovább a művészeket, hiszen mindegyik megérdemelné, hogy név szerint megemlítsük őket...

A kiállítást végigjárva a klasszicista portréfestészettől a romantikus történelmi, táj- és életképeken, majd a századforduló úttörőinek munkáin keresztül eljutunk a modernitás különböző iskoláiig, lélekben fejet hajtva a mesterek előtt, akik európai szintre emelték a magyar festészetet. Nagyszerű és ritka élmény egyazon kiállításon látni e nagy neveket, mintha egy előkelő művész-közönségtalálkozón lennénk. Egyben összegzése és kiegészítése is az elmúlt időszak magyar sikerkiállításainak, így a Munkácsy Mihály életművét vagy a magyar vadak művészetét bemutató tárlatoknak.

E kiállítás a szó átvitt és konkrét értelmében is kötelező múzeumi program minden magyar diáknak - és felnőttnek.

(A kiállítás március 18-áig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Múzeumban.)

Szalontai Anikó

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu