A lánynevelés úttörője

Tíz éve újra Ward Mária nyomdokain

Ebben az évben ünnepeljük, hogy a budapesti Ward Mária Általános Iskola tíz éve, a gimnázium pedig öt éve újra megnyithatta kapuit. Méltón vagyunk büszkék az iskola névadójára, a rendalapítóra, aki minden tekintetben évszázadokkal megelőzte korát.

Ward Mária 1585. január 23-án a Ripon melletti Mulwithben született. Korán felismerte szerzetesi hivatását, és egy házassági ajánlatot elutasítva Flandriában belépett egy klarissza kolostorba. Azonban határozottan érezte, arra van hivatása, hogy kolostort alapítson. Visszatért ezért Londonba, ahol többen csatlakoztak hozzá. St. Omerben házat vásároltak, ahol angol lányok nevelésével foglalkoztak. Mária a jezsuiták példájára szerette volna megszervezni a rendi életet, de sem V. Pál pápánál, sem utódánál, XV. Gergelynél nem kapta meg a pápai jóváhagyást. Merész tervét, hogy klauzúra nélküli szerzetesi életet éljenek, elutasították.

A bátor apáca minden értetlenség ellenére kitartott elhatározása mellett. Iskolákat nyitott Rómában, Nápolyban, Perugiában, ám ezek csak pár évig működhettek. Ezután Münchenben megnyílt a Paradeiser-ház, majd Bécsben és Pozsonyban is létrehozott iskolákat. Mária egészségét nem kímélve küzdött azért, hogy műve fönnmaradhasson. Vállalta a börtönt és a megaláztatást, mert mindvégig érezte, hogy Istennek terve van vele. 1631 márciusában súlyos beteg lett, megkapta a "haldoklók szentségét", de meggyógyult, így április 14-én visszatérhetett a Paradeiser-házba.

A rengeteg megpróbáltatás ellenére kitartott Péter sziklájába vetett erős hite. 1631-ben újra Rómába indult, de a pestis járvány útját állta. 1633-ban aztán Münchenben I. Miksa választófejedelem engedélyezte a leánynevelés folytatását, és élelemmel látta el őket. Mindig bízott Isten gondviselő szeretetében, megtartotta belső nyugalmát és lelki békéjét: "A türelem az egyetlen gyógyszer: más nincs" - mondta.

1636-ban egészsége újra megromlott, de ennek ellenére folytatta szervezőmunkáját rendje ügyében. 1637-ben Párizsba érkezett, majd Lüttichbe és Spaaba tartott, hogy a választófejedelemnél és az érseknél segítséget kérjen. 1639 májusában, harminchárom év távollét után újra Londonban találjuk, de a polgárháború miatt rövidesen el kellett hagynia a várost, és Yorkshire-be utazott. Nagy szeretettel fordult a szegényekhez, akikben Krisztust szolgálta.

Élete végén társnőinek ezt az útravalót adta: "Éljék meg hivatásukat állhatatos hűségben, gyümölcsöző munkálkodásban és szeretetben." 1645. január 30-án halt meg a Yorkhoz közeli Hewarthban.

Halála után nővérei közül többen Párizsba költöztek, de Münchenben és Rómában is éltek. 1680-ban történt meg a fordulat, amikor az augsburgi püspök oltalmába vette a Paradeiser-házat. Ettől kezdve egyre több városban új alapítások jöttek létre. 1794-ben XIV. Benedek pápa határozott az intézet jövőjéről, de az alapítónőt nem ismerték el.

A XIX. század második felében angol papok Ward Mária-mozgalomba tömörültek, többen csatlakoztak hozzájuk. 1909-ben X. Pius pápa elismerte az alapítónőt, majd 1978-ban, a II. vatikáni zsinat hatására nyerte el a Szent Ignác-féle konstitúciók jóváhagyását. Műve messze Európa határain is túl nemzetközi intézetté növekedett.

Rózsásné Kubányi Andrea

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu