Szent Erzsébet nyomában itthon és külhonban (3.)

Emlékhelyek Párizsban

Sorozatunk előző részében a francia vidék tájain "tettünk utazást", az ősnemes Chatillon-família szülőföldjén. E családból származott a budavári Nagyboldogasszony templomban eltemetett Chatillon Anna, Erzsébet egyik nagyszülője, II. András királyunk édesanyja.

Az "Eglise Saint Elisabeth" történetének leírása a műemlék-ismertető táblán

Néhány francia város és község érdekes vagy különösen szép Szent Erzsébet-ábrázolásának "megtekintése" után térjünk be - az Árpád-házi királylány emlékeinek nyomában - a francia fővárosba. Képzeletbeli párizsi sétánkon a magyar utazók által is kedvelt, történeti, illetve városképi szempontból is jellegzetes helyszínek közül emelnék ki néhányat.

Szent Erzsébet és Assisi Szent Ferenc szobra a magyar szentről nevezett templom homlokzatán

Elsőként a Magyarországi Szent Erzsébetről elnevezett templomot keressük fel, amely Párizs III. kerületében, a "rue de Temple"-n található, a 195. szám alatt.

A Saint Vincent de Paul-templom a Liszt Ferenc téren, Párizs X. kerületében

A Szajna jobb partján - ha úgy tetszik, északi oldalán - a Place de la Republique szomszédságában (igen közel a Magyar Katolikus Misszióhoz) épült az egykori "Temple"-hez simuló épület. Az első köztársaság viharáig itt virágzó lovagrend többtornyú rendházából alig maradt fenn valami, s ma már csak a hely neve emlékeztet a templomosokra. Az akkori magas falakkal körülvett, erődítményszerű épülettömbben önálló, külön kis világban zajlott a viszonylag gazdag és befolyásos rend élete. E falak között töltötte kivégzése előtti utolsó éjszakáját XVI. Lajos családjával. Az ekkor már csak részeiben álló templomos rendház vaskos tornyába zárták őket. E súlyos történelmi órákat, a király búcsúját, a család tagjainak beletörődő, s rémült pillantásait a főbejárat belső falán egy igen megrendítő olajfestmény jeleníti meg.

Az adakozó Szent Erzsébet ábrázolása a Saint Vincent de Paul-templomban

A Szent Erzsébetről nevezett templom első formáját, egy kápolnát még 1628-ban kezdte építtetni Medici Mária, IV. Henrik király felesége. A királyné a ferences harmad-rend apácái számára, s Magyarországi Szent Erzsébet tiszteletére emeltette az épületet. Hiszen alázatos, adakozó életével kiérdemelt szentté avatását követően hatalmas Erzsébet-kultusz alakult ki a keresztény világban, s Franciaországban is ismert tény volt, hogy özvegysége idején a ferences harmad-rend tagja lett. A templom főhomlokzatára tekintve láthatjuk szelíd szobrát, Assisi Szent Ferencéhez hasonlóan.

A Magyarországi Szent Erzsébetről elnevezett templom Párizs III. kerületében

Szomorú érdekesség, hogy az 1789-es forradalom idején lisztraktárnak használták az épületet. Sajnos a forradalom még e békés, jótékonykodó rendet sem kímélte meg; 1791-ben elkergették az apácákat, s a templomot bezárták.

A Saint Eustache-templom az új Vásártérrel

Még a napóleoni időkben visszakerült az egyház tulajdonába a kápolna, amely végül is a városnegyed plébániatemplomává vált. Az épület többször átalakításra kényszerült, majd bővült is Louis Bonaparte, azaz III. Napóleon uralkodása alatt.

A templom számos érdekességet rejt, közöttük a főoltár felett jobbra és balra két, már XIX. századbéli üvegfestményeken Szent Erzsébet képmását. Balra, a magyar címer alatt, Erzsébet és férje, a türingiai őrgróf alamizsnát oszt az elesetteknek. Jobb oldalon pedig IX. Gergely pápa alakjával az 1235. évi május 26-i szentté avatás szertartását láthatjuk.

A főhajóban elhelyezett kisebb szobor mellett márvány fogadalmi táblák is mutatják Erzsébet mindmáig élő párizsi kultuszát. A bal oldalhajóban, a Szent Szűz-kápolnában, egy nagyméretű festményen életének három jelenetére tekinthetünk.

Mivel 1938-tól az épületet a máltai rendnek ajánlották, ma az oltár két oldalán a rend címerpajzsát láthatjuk. A rend a magyar hercegnő jótékonyságát a közeli Szent Lajos Kórház - leprológiai intézetének, a "máltai leprakórháznak" - támogatásával folytatja.

Nemcsak a magyar miszszió, zarándok honfitársaink, s e negyed polgársága előtt kedves e templom, hanem egyben a párizsi katolikus kínaiak előtt is, mivel 1985 óta ez a plébániatemplomuk. A magyar szenthez ők is imádkoznak, igen becsülik, s november 19-ét sokan tisztelettel ünneplik.

Szintén a Szajna északi oldalán, a X. kerületben található a Saint Vincent de Paul-templom, amely éppen a "Place Franz Liszt"-en azaz, a mi Liszt Ferencünkről elnevezett téren emelkedik. A zeneszerző ugyanis a közeli Érard-házban lakott, amiről az épületen és a téren is emléktáblája tanúskodik. A kéttornyú impozáns templom jobb oldalhajójában a harmadik kápolna neve: Chapelle Sainte Elisabeth. A kápolna üvegablakán látható Erzsébet talán a legszebb franciaországi ábrázolása a szentnek: egyik - adakozásra hajló - kezében cipókenyeret tart, másikkal pedig rendkívül gyengéd és szelíd hívogató mozdulatot tesz. Érdekesség, hogy e nagyméretű ablakot egy hasonlóan impozáns üveg követi, a Savariában született tours-i püspök, Szent Mártonalakjával. Szinte mondhatjuk: a párizsi Liszt Ferenc téren a magyarországi vonatkozások egy kisebb "tárlatát" járhatjuk be.

Utunkat mindig a Szajna jobb partján folytatjuk. A folyó felé közelítve a sokáig "Párizs gyomrának" nevezett "Les Halles", azaz a Vásárcsarnok tér átalakított negyedébe érkezünk, az I. kerületbe. Közel nyolc századon keresztül nyüzsgött, hullámzott itt a párizsi vásárlókat szolgáló legnagyobb élelmiszerpiac. Ma már csak emléke látható itt, hiszen a piac 1971-ben elköltözött. Az egykori vásárok óriási forgalma miatt a térre tervezett templomot a Notre Dame mintájára kívánták építeni. Az 1532-ben alapított, százöt évig (!) épített Saint Eustache-templomban a főbejárattól jobbra emelkedő második mellékoltár a Szent Kereszt-kápolna oltára. A kereszt felett, széles nagy üvegablakon ismét láthatjuk, immár hosszú hercegnői palástban, díszes kíséret előtt az ifjú hercegnőt, Erzsébetet. E templom egyébként több zenei ősbemutató helyszíne volt, közöttük Liszt és Berlioz darabjainak is. Oldalhajójának következő részében, a Zenészek kápolnájánál elhelyezett Liszt Ferenc-fejszobor emlékeztet arra is, hogy a templomban minden évben ugyanazon a napon csendül fel Liszt Ferenc Esztergomi Miséje, attól kezdődően, hogy művét halála előtt négy hónappal Párizsban itt mutatták be.

S most "lépjünk át" a folyó bal partjára, az V. kerületbe. A latin negyeden áthaladva jutunk a Pantheon közelébe. Honfitársaink - akik már csak Attila szobra miatt is elzarándokolnak ide - a Pantheon mögött kicsit balról érkezhetnek az "Église de Saint Étienne du Mont"-hoz, azaz a Hegyi Szent István-templomhoz. A reneszánsz és barokk stíluselemekben bővelkedő épületben sűrűn megfordulnak turisták, már csak Blaise Pascal és Jean Racine sírja miatt is. Miután belépünk a templomba, a Szent Család-kápolnánál jobbra feltekintve ismét Erzsébet üvegablak-ábrázolása látható. A szent itt szerényebb környezetben jelenik meg, mint az Eustache-ban, ám ismertető tábla jelzi a kevésbé tájékozott látogató számára, hogy az üvegen "Elisabeth de Hongrie" látható.

A templomból kilépve s a tér galambjai között kószálva, a szomszédos Szent Genovéva könyvtárra vetve pillantásunkat eszünkbe juthat Charles de Montalambert neve. Ő volt ugyanis, aki 1836-ban elsők között írta meg a mi Szent Erzsébetünk életének teljes történetét Vie de sainte Elisabeth de Hongrie, duchesse de Thuringe címmel. Az életrajz azóta Franciaországban s egész Európában számos kiadást ért meg. Művét magyar nyelven először 1863-ban adták ki, amelyet 2006-ban éppen az Új Ember jelentetett meg újabb fordításban.

Szöveg és kép:

Messik Miklós

Magyar Emlékekért a Világban Egyesület

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu