Homíliavázlat

A történeti Jézus és a hit Krisztusa

A bevezető sorokban az evangélista elmondja: gondosan utánajárt a názáreti Jézus történetének, hogy megbízható tanítást nyújtson. Ehhez kapcsolódik a 4. fejezetből a názáreti zsinagógában tanító Jézus esete, aki Izajás jövendölését magyarázza, és kijelenti, hogy őbenne - az ő küldetésében - beteljesedik a messiási jövendölés.

Az evangélium hitelessége a názáreti Jézus történetisége. Az elmúlt évtizedekben azt hirdette a hivatalos ateista ideológia, hogy Jézus nem létezett, nem történeti személy. Ezt ma már senki nem vallja. Azt valljuk, hogy az evangélisták - akik sajátos szándékkal és teológiával már az őskeresztény igehirdetés fényében írták meg könyvüket - az első keresztény nemzedékek Krisztus-hitét tükrözi, az események tanúinak elbeszélései alapján a názáreti Jézus történetének főbb mozzanatait közvetítik. Vagyis: folytonosság van a történeti Jézus és a hit Krisztusa között, a hit tehát nem mitológiára támaszkodó ideológia!

Az évszázados krisztológiai viták során egyes eretnekségek Jézus Krisztus istenségét, mások pedig emberségét hangsúlyozták túl. A nagy egyetemes zsinatoknak meg kellett találniuk az egyensúlyt - a khalkedóni dogma szerint -: Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember. Manapság egyes teológusok körében újfent bizonyos elhajlás tapasztalható: annyira hangsúlyozzák emberségét, hogy homályban hagyják isteni mivoltát. Mert igaz az, Jézus - a bűnt kivéve - mindenben hasonló lett hozzánk: született, növekedett korban és bölcsességben, örült és sírt, szenvedett, majd meghalt. Története azonban nem ért véget nagypénteken a kereszten, mert feltámadt, megdicsőült, és ő mindenek királya és üdvözítője. Ő, aki felvette a szolga alakját, nem veszítette el istenségét, hanem visszatért isteni állapotába az Atyához. Csak így lehet Üdvözítőnk, általa valósulhat meg a "csodálatos csere": az emberré lett Isten fia révén lehetünk az Atya fogadott gyermekei - csak általa történhet megistenülésünk.

Egy Jézusnak nevezett ember címmel meghatározhatatlan műfajú alkotást mutattak be 1983 őszén a párizsi sportcsarnokban. Robert Hossein az evangéliumi történetet vitte színre: kilencven közreműködővel adta elő a négyezres nézőközönség előtt a megrendítő történetet. A szövegkönyv a négy evangéliumból vett idézetekből állt. Hossein azt akarta megmutatni, hogy a názáreti ember annyira szerette a világot, hogy saját áldozata által tett jót vele. "Nagy vágyam az, hogy a szeretet szavát átadjam a közönségnek: erős, felkavaró képek segítségével - nyilatkozta. - A nézőnek meg kell tapasztalnia, hogy ciklon ragadta magával... Mert a hitet nem magyarázzuk, a hit önmagát közvetíti."

1983 őszén tehát Jézus Párizsban járt: mert él, és üzenete örök: Szeretet az Isten. Erről kell ma is tanúskodniuk a hívő keresztényeknek.

Szabó Ferenc SJ

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu