DVD-AJÁNLÓ

Egy Janus-arc szimmetriája

Azt mondja, operistának nehezebb a váltás: szélesebb közönséget, színpadnyílást, hangzást és vokális gyakorlatot nehezebb odahagyni intim hangulatért, többszínű fortéért, többszínű pianóért, mint fordítva. S azt is mondja, hogy a daléneklés most a háború előtti tendenciát mutatja: tűzijátékok különböző szerzők legparádésabbjaiból, nincs idő belemerülni egy-egy komponista világába - nagy kár.

Dietrich Fischer-Dieskau szavai ezek a DVD-ről, mely még nyolcvanadik születésnapjára jelent meg. Az öregúr továbbra sem öregúr, egyenes derekú (196 centi), töretlen intellektus, recitátor, festő és tizenkilencedik századi portrékötetek sorának szerzője, aki jól tűri Jens Malte Fischer kérdést nélkülöző, rémes kotyogásait. A kétlemezes válogatást kommentálná a múlt század második felének meghatározó énekese, mely épp a frontváltogatás művészetét is mutatja.

Az elsőn csupa operaszerep, televíziós közvetítés: elsöprő erejű Mandryka, érző szívű, ám faragatlan vidéki birtokos Richard Strauss műhelyéből (mifelénk az Arabella címét is kevesen ismerik), vagy a Deutsche Oper nyitóelőadása a pultnál Fricsay Ferenccel, a kormos színpadon pedig egy hangilag szenzációs, színes, viszont alkatánál fogva nyakigláb, esetlenül mozgó Giovannival.

S pár Köpeny-részlet németül: minden Marcel szólamával bíbelődő baritonnak látnia kellene az öregedő, kiégett bárkás énekesszínészi elemzését, aki érzi már, hogy fiatal feleségét nem tarthatja meg, gyermekük meghalt. S a való élet milyen: már nem Puccini-instrukció, hogy az előadás alatt egymásba szeressen a debütáns Georgette, a kolozsvári Várady Júlia, s a megözvegyülése óta összezavarodott magánéletű, ötvenes sztár. (Házasságuk harminc éve tart, Fischer-Dieskau büszke asszonyára, s annak magyarságára is.)

A másik lemez szokványos dalantológia, bár az énekes megjegyzi, Beethoven előtt is volt élet, csak Haydn kései kanzonettái, Mozart és mások apróságai nem fértek a tévésorozatba. Ah, azok az antik műsorok! Posztamensen márványtorzó, képkeretről aláomló selymek, kijárt Bechstein-zongora, fehér lebegés a stúdió közepén... Ha ezekre ügyet se vetünk, egészben rögzített opuszok, igaz, kissé ihlettelen, de technikailag perfekt előadását látjuk, egészen Hugo Wolf művészetéig, megtoldva a mahleri Gyermekgyászdalok szívbe markoló zenekari felvételével.

És ha utánaolvasunk, kiderül a Fischer-Dieskau fellépéseit, hangfelvételeit katalogizáló valamely kötetből (fél tucat van!), hogy sorsdöntő müncheni Köpenye után két nappal átballagott a tévéstúdióba, és rögzítette Wolfgang Sawallisch-sal az ominózus kéttucat Liedet. Ennyit a műfajok váltogatásának korszakos művészéről, aki énekesi Janus-arcát irigylésre méltón rendezte szimmetriába. És micsoda szimmetria volt az!

(Dietrich Fischer-Dieskau művészete / Deutsche Grammophon, 2 DVD, 2006)

Ókovács Szilveszter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu