HALLGATÓ

Gardinerék "Út"-ja

Manapság, hogy "az Út" amolyan multikulti beavatási rítussá vált - guruk, sámánok és "elfogulatlanok" vágnak neki a középkori ember töredelmes zarándoklatának: Szent Jakab útjának - a hívő keresztény gyanakodva vesz kézbe minden vonatkozó kiadványt: csak nem a "trendi" szellemiség újabb vámszedői kísértik? Mi tagadás: még Gardinerék munkája láttán is kétségek ébrednek bennünk, ha rátalálunk a ritka kiadványra.

Lám: elérkezett az ideje, hogy betakarítsák mindazt, amit legendás nemzetközi megjelenésük - Monteverdi 1975-ben kiadott Vesperásai - óta népszerűnek ítélt a közízlés? Ugyan, mit mondhat a reneszánsz motettáktól elinduló, majd Mozartot, Beethovent - mi több: Berliozt, Schumannt és Lehárt is - a maga képére és hasonlatosságára alakító mester a forrásvidék műveiről 2006-ban? Hozzátehet-e a Monteverdi Kórusegykori, a barokk oratóriumhoz és operához; a versenyműhöz és a romantikus repertoárhoz szegődött alapítója - mintegy mellékfoglalkozásban - az Anonymous4 1995-beli, némiképp steril vagy a Hespérion XX 1979-ből való, meghökkentően színes zarándok-énekeinek revelatív módra eleven világához?

"A XIX. századi romantikus puristák és ceciliánusok húzódozása Haydn és Mozart egyházzenéjétől leginkább amiatt komikus, minthogy a Palestrina-kori egyházzene iránti elragadtatásuk történelmi tévedésen alapszik. Ha többet tudtak volna Palestrina, Lasso és a Gabrielik világi zenéjéről, vissza kellett volna utasítaniuk az ő egyházzenéjüket is, lévén túlontúl is hasonlatos világi szerzeményeikhez, és ugyanazon szellemtől fogantatott" - írja Einstein, Mozart védelmében. Apológiája a vadonatúj Gardiner-különlegesség legfőbb érdemére mutat rá. A zenei zarándokút - melyet az alapítás negyvenedik évfordulóját ünnepelve a Monteverdi Kórus valósággal megtett, átkelve a Pireneusokon, hogy zenei-spirituális élményeiket egy londoni felvételben párolják le - tökéletes stílusismerettel bocsátja a Szent színe elébe a tűz mellett melegedő zarándokok intenzívebb hangját együtt a gregorián tónusok folklorizálódott mellékhajtásaival, melyeket a Középkor - engedtessék meg ezennel a szellemi kohéziós erőt kifejező nagybetűs írásmód alkalmazása - hömpölygetett át a miénknél elképzelhetetlenül szélsőségesebb érzületvilágán. Thomas Luís de Victoria, a késő reneszánsz polifón rafinéria ibériai mestere a szólamok kerengőjébe: bizarr zenei Escorialba csalogat, hogy a szinte ismeretlen Jean Mouton hangleplei fedezzék megesett lelkünknek szent sebeit, egyberezgetve vándorút végén táruló Tenger csapdosó sirályhangjaival Dufay motettájában, ha nem találjuk a viszszautat a gregorián kódexek liturgikus hajóiba.

Aggódva vettük kézbe a Monteverdi Kórus jubiláló kiadványát? Akik hallottuk Gardiner Mestert augusztusi, budapesti Mozart-koncertjén, végképp nem szeretnénk csalódni... Nincs is miért! A varázslat folytatódik, a legkorábbi századok eszköztelen gazdagságához hű virtuozitással. Az együttes negyvenedik évfordulóját megörökítő kiadvány több, mint "Út": visszatérés. Bach, Händel, Mozart, Beethoven és a romantikusok meghódítása után a forrásokhoz. Előadók és közönség csodálatos találkozása az eredetnél.

(Monteverdi Choir & John Eliot Gardiner: Pilgrimage to Santiago. Monteverdi Productions, London, 2006)

Marton Árpád

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu