Magyarként a világegyház központjában

Beszélgetés Somorjai Ádám bencéssel, a Vatikáni Államtitkárság munkatársával

Somorjai Ádám bencés szerzetes, a Vatikáni Államtitkárság magyar referense idén januárban kezdte meg szolgálatának tizenegyedik esztendejét a világegyház központjában. Hogyan kerül valaki Pannonhalmáról a Vatikánba?

- Nem jutalom ez, mégis nagy megtiszteltetés. Esetemben azért is, mert 1990 előtt nem nagyon volt itt magyar munkatárs. Hosszú éveken át dolgozott itt ugyan Tóth Gyula prelátus úr, de ő még nem "magyar" minőségében: akkoriban még nemigen volt szükség az anyanyelvi szintű magyar nyelvtudásra. II. János Pál pápa első magyarországi apostoli látogatása idején változott ez a helyzet: és ekkor került ide a győri egyházmegyés pap, Radics János prelátus úr, aki sokáig a Burg Kastl-i magyar gimnázium igazgatója volt Bajorországban. A német nyelvi szekció munkatársaként végezte az esedékes magyar nyelvi feladatokat.

Nyugdíjazása kapcsán merült fel a kérdés: ki lehetne az utódja. Ekkor esett rám a hazai püspöki kar választása. Az egyik ok az lehetett, hogy korábban, tanulmányaim során már éveket töltöttem Rómában, német sazakos tanári diplomám is van, és a püspök atyák személyesen is ismertek az akkoriban alakuló Bencés Kiadó igazgatójaként. A püspökkari döntés közvetlenül az 1995. évi római ministránszarándoklat után, mintegy annak élményében született. Ez számomra azért is különleges jelentőséggel bír, mert Hagyó József regnumiatya egykori ministránsaként - akit azért börtönöztek be kétszer is, mert velünk, ministránsokkal foglalkozott - egy szerencsésebb korszakban engem azért jelöltek a pápai államtitkárság munkatársainak sorába, mert közöm volt a ministránsokhoz, akár a győri bencés gimnáziumban, akár a hazai hivatásgondozás keretei között.

Ön is a német nyelvű szekcióban dolgozik?

- 1997 januárjától 2002 márciusáig dolgoztam ott, rengeteget tanultam, sok hasznos tapasztalatot szereztem. A helyi "ranglétrán" előléptetgetve immár "első osztályú titkársági dolgozó" vagyok, ha elöljáróim úgy gondolják, még lehetek "másodosztályú feljegyzéskészítő", ezt majd néhány évvel követheti az első osztályú minősítés... Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az ott dolgozók számára a vatikáni államtitkárság is munkahely, amelynek megvan a maga belső rendje, és ahol a jó munkát nemcsak elvárják a dolgozóktól, hanem el is ismerik - efféle címekkel is.

Mivel a magyar nyelvi szolgálat nem tölti ki a munkaidőmet, azért fő munkahelyem valójában az államtitkárság levéltára. Történelem szakot is végeztem az egyetemen, így nem idegen tőlem ez a feladatkör sem. A folyamatban lévő ügyek iratanyagának kezelése a dolgunk: oly módon, hogy azok bármikor, percek alatt újra a megfelelő íróasztalra kerülhessenek. A levéltár az Apostoli Palota harmadik emeletén - itteni szóval loggiáján - található, kétemeletnyi magas, a belső liftnek négy szintje van. Ebben a polcrendszerben mintegy tízezer irattartó doboz van. Körülbelül ezer folyóméter levéltári anyag az, amely ebben a teremben rendelkezésünkre áll, de ez az általunk kezelt anyagnak csak egyharmada. Tizenöten vagyunk, akik ezzel foglalkozunk, nekem igazgatóhelyettesnek megfelelő beosztásom van. Ez a levéltári anyag folyamatosan kerül le a híres Titkos Levéltárba, ahol további feldolgozás tárgya lesz, és idővel majd kutatható is.

Az Államtitkárság hol található a Vatikánon belül?

- AzApostoli Palotában, a harmadik loggián. Ha valaki ide be akar jutni, több akadállyal kell megküzdenie. Először mindjárt a bronzkapunál. Csak belépési engedéllyel lehet ugyanis bejutni. Aztán minden sarkon áll egy svájci gárdista, aki udvarias határozottsággal érdeklődik az ismeretlen arcok úti célja felől. A püspököknek csak szalutál, ők "hivatalból" otthon vannak ebben a házban.

A harmadik loggia falain - akárcsak a Vatikáni Múzeumok némely folyosóin - térképek láthatók: bár a pápák ma már aligha ezek alapján tájékozódnak a helyi egyházakról... Magyarországról ugyanis például egy 440 éves freskó ad tájékoztatást. Nekem az első élményem az volt: ezt akkoriban festették fel ide, amikor Szigetvárat ostromolta a török - és ezt még senki sem akarta lerombolni... Ez a térkép fogad, amikor belépek az államtitkárság hivatalainak ajtaján. Ha honvágyam van, ezt nézem: látom, hol van Gran, azaz Esztergom, Rab, azaz Győr. Érdekes módon Pannonhalmát nem találom meg rajta, de Monostort, Komárom/Komorn mellett igen. Itt volt egykor Koppánymonostor, bencés kolostor.

Miben áll a magyar nyelvi szolgálat a Vatikáni Államtitkárságon?

- Az angol szekcióban hatan dolgoznak, a spanyolban öten, a németben - mióta német pápánk van - már szintén öten: mindig a szükség dönti el, hogy hányan vagyunk egy-egy szekcióban. Nekünk, akik a kisebb nemzeteket képviseljük, valami más szolgálatot is el kell látnunk. A cseh kolléga az információs osztályon dolgozik, a szlovén a sürgönyökkel foglalkozik, a szlovák itt van velem a levéltárban. Munkánk sokrétegű, nekem a magyar nyelvű érkező levelek megválaszolásában való közreműködés a leggyakoribb feladatom. A Szentatya magyar nyelvű megnyilatkozásainak nyelvi gondozása - például az általános kihallgatáson elhangzó magyar nyelvű köszöntések megfogalmazása és előkészítése is az én dolgom. Ezenkívül a Szentatyához érkező magas rangú politikusok fogadásában is aktív részt kapunk, legutóbb Sólyom László elnök úr látogatásakor kaptam részfeladatokat. Több év kell, míg az ember igazán eligazodik itt: nagy az apparátus, és fontos tudni, hogy egy munkatársnak meddig terjed az illetékességi köre. A Vatikánban két szót írnak nagybetűvel, tanultam még tizenkét éve Gonda Imre prelátus úrtól: Precedencia és Kompetencia, vagyis tudni kell, hogy mindennek vannak előzményei, és ne értékeljük túl a saját fontosságunkat...

Az elmondottakból az derül ki: nagyobbrészt hivatalnoki munka ez. Vannak azért lelkipásztori örömök is ebben a szolgálatban?

- Közvetlen örömök nincsenek, de vannak olyanok, amelyek pótolhatatlanok. 1997. november 9-én volt Apor Vilmos győri püspök boldoggá avatása. Ez alkalommal II. János Pál pápa a szentbeszédben a róla szóló bekezdésnyi részt magyarul mondta el. Kiejtése nem volt igazán érthető, vegyes volt a reakció is. Egyik, általam igen tisztelt idősebb rendtársam - teológusprofesszor, sok évtizedes római szolgálattal a háta mögött - így kiáltott föl: "Botrány. Miért beszél a pápa magyarul, ha nem ismeri a nyelvet?" Én ekkor már többször szemtanúja voltam annak, hogy a magyar híveknek gyakran könnyezett a szeme, amikor látták a Szentatya erőfeszítését, hogy számukra érthető nyelven beszéljen. Ők értették, megértették... A szív jobban ért, mint az értelem. Ez az élmény olyan felismeréssel gazdagított, amelyben otthoni szolgálat során nehezen lett volna részem.

Ennyi tapasztalattal a háta mögött, engedje meg, hogy azt kívánjuk: továbbra is eredményesen képviselje a magyar katolicizmus ügyét a Vatiáni Államtitkárság munkatársai között.

- Igyekezni fogok, és bízom benne, hogy jönnek majd méltó és alkalmas fiatalok, akik át tudják venni a helyemet, és körülnézhetnek ebben az érdekes világban, hogy majd mindazt, amit tanultak, hazavihessék.

Villányi Júlia

Fotó: Bókay

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu