Vízhordók kora

Valaki azt mondta nekem a minap, hogy akinek az átlagnál (ez jelenleg talán 1,7 darab) több gyermeke van, az vagy cigány, vagy bolond, vagy katolikus. S bár mindhárom csoportba biztosan nem tartozom, rosszul esett a pökhendi vélemény. Már csak azért is, mert lassan duplázzuk az átlagot: harmadik csemeténket várjuk a tavaszra. Bolondok lennénk? Nem, csak katolikusok, de az majdnem egyre megy - szinte hallom a gúnyos megjegyzést.

Pedig nem kell ahhoz sem bolondnak, sem katolikusnak, még csak kisebbséghez tartozónak sem lenni, hogy valaki "túlteljesítse" az átlagot. Hitetlen, és mégis négygyermekes barátommal beszélgettem a minap. Az ő szavai arról győztek meg, hogy mindenféle hit nélkül, a józan paraszti logika mentén is fel lehet ismerni az értékeket. Kérdeztem ugyanis, miért vállaltak négy gyermeket. A válasza világos volt: "Gondolj bele. Kire számíthat az ember az életében? A szüleire? Előbb-utóbb meghalnak. A barátaira? Elköltöznek, összevesznek, elmaradoznak. A házastársára? Elválnak. Az egyetlen kapocs, amely nem szűnik meg, amelynek talán a legtöbb esélye van a túlélésre, a testvéri kapcsolat. Hát kire számíthatsz az életedben, ha nem a testvéredre? Persze lehet, hogy valamelyikükkel nem jössz ki. Ha csak ketten vagytok, akkor az nagy balszerencse. De minél több testvéred van, annál nagyobb az esélye annak, hogy akad közöttük gondolkodásban, vérmérsékletben hozzád illő. Olyan, akivel később, felnőttként is számíthattok egymásra."

Hitről, Istenről, a házasság gyümölcseként érkező gyermekekről, áldásról és ajándékról szó sem esett. Mégis úgy éreztem, Jézus Krisztus annak a vizét is borrá tudja változtatni, aki nem is számít a csodára. Aki hozza ugyan korsónyi vizét, de valójában nem hiszi, hogy történhetnek csodák.

Olyan is van persze, aki a vizét megtartja magának. Nem adja át minden kincsért sem: "az a biztos, ami az enyém, nem engedem ki a kezem közül, ki tudja, viszontlátom-e valaha" - gondolja magában. Egygyermekes édesanyával beszélgetve mutatkozott meg számomra a kuporgató, félelemtől reszkető vízhordó típusa. Szeretne ő több gyermeket, hogyne. Mégis csak ez a kilencéves van. Hogyhogy? "Az ember sohasem tudhatja. Évtizede békében és összhangban élünk a férjemmel, de mégis jobb a biztonság. Ha ugyanis egy napon elhagy, egy gyermeket még fel tudok nevelni egyedül. Többet biztosan nem." Vagyis az élete szüntelen rettegés; hiába a harmónia, hiába a tartós házasság, szüntelenül ott lebeg a szeme előtt, szüntelenül mérgezi az örömét a félelem: mi lesz, ha vége lesz.

"Bátorság, ne féljetek" - mondja a Mester, akinek első csodájáról épp e hét vasárnapján olvasunk János evangéliumában. Édesanyja pedig így biztat: "Tegyétek, amit mond." Az új esztendőben sem akarok mást: hozni a vizemet. Megtenni, amit megtehetek. Borrá változtatni nem vagyok képes. De hiszem, Uram, hogy Te meg tudod tenni. Csak Te tudod megtenni.

Balázs István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu