|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Szentírás-magyarázat A kánai menyegző Évközi 2. vasárnap - Jn 2,1-11 Ez a történet elüt a Jézus egyéb csodáitól, amikor kenyeret szaporít, betegeket gyógyít vagy halottat támaszt fel. Ezek a csodák minden esetben arra szolgálnak, hogy a veszélyeztetett életet megmentsék. Itt egyáltalán nincs veszélyben emberi élet. Bor nélkül is meg lehet élni! Sőt, néhány szigorúan kritikus moralista inkább azt kérdezhetné, miért pártolja Jézus ezzel a csodájával az iszákosságot... A történet azonban nem csupán csoda-elbeszélést tár elénk, hanem példázat jellege is van. Már a kerettörténet, a menyegző is szimbólum: a bibliai irodalomban a legfőbb örömnek, így az eszkatológikus örömnek is jelképe az esküvő. A megtalált öröm, a viszonzott szerelem ünnepe a lakodalom. Jákob hét, majd újabb hét évet szolgál feleségéért (Ter 29f.), hogy végre elnyerje szerelmét. Érthető tehát, hogy szíve vágyainak beteljesedését ünnepelte. A lakodalmon nem pusztán két ember talált egymásra, hanem szorosabb rokoni kapcsolatok alakultak két család, két törzs között is. A házasság a héber nyelvben szövetséget is jelentett, ugyanazt a szót használták a házasságra, mint az Istennel kapcsolatos szövetségkötésre, amelyben Isten és választott népe talált egymásra. A lakodalom tehát olyan ünnep, amelyen az egymásra találásnak természetfölötti dimenziói is feltárulnak. Így máris érthető: Jézus a jövendő, boldog korszak beköszöntésének akadályát hárítja el, amikor a vizet borrá változtatja. Sőt, jobb bort ad, mint korábban kaptak a vendégek. A történet mondandója tehát nem egyszerűen az, hogy Jézus gondoskodott a borról, hanem hogy gondoskodni akart: konkrétan a lakodalmas vendégsereg, szimbolikusan pedig az emberiség jövendő öröméről. Jézust nemcsak az élet minimális hasznossági kérdései érdeklik, hanem a boldogságunkat tartja szem előtt. Jézus látja, átéli az ember örömét, sőt a moralistákat zavarba hozva együtt örül vele. Nem féltékeny tehát örömeinkre, sőt, azt akarja, hogy ezeket a pillanatokat semmi se veszélyeztesse. Jézus nem örömtelen kötelességmorált akart hirdetni, mint a farizeusok, hanem a lakodalomban való részvételével a vendégek és a házigazdák örömeinek beteljesítője is akar lenni. Aki nem veti meg az élet örömeit, sőt felfedezi, és szolgálja is azokat. A keresztény szerzetesek nem minden esetben tartják illendőnek megjelenni a menyegzőn. Mértékkel fogyasztják az alkoholt, nem táncolnak a lakodalomban. Jézus fontosnak tartja, hogy két ember egymásra találásának az ünnepén semmi se veszélyeztesse az emberek örömét. Jézus első csodája és megváltó halála is azt szolgálja: háruljon el végre minden akadály az ember legóhajtottabb vágya, a boldogság elől, és hogy ez az öröm olyan legyen, amely nem szakítja el őt Istentől. Ennek a szimbolikus csoda-elbeszélésnek tehát a felhívása, hogy egyetlen emberrel kötött szövetség se törje meg a nagy szövetségnek, az Istennel kötött szövetségnek az örömét. Benyik György
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|