Dani üzeni: fogadd el az életet!

Tíz év óta először: kisfiú a győri inkubátorban...

Egy rossz előérzetekkel terhes, negatív gazdasági intézkedések korszakát megnyitó év kezdetén, 2007. január 1-jén apró csoda történt Győrben. A megyei kórház bejáratánál közel egy évtizede áll készenlétben az életmentő inkubátor, amely most először, este fél kilenc órakor jelzést adott az ügyeleten. Az orvosok egy 52 centiméteres, 3700 gramm súlyú kisfiút találtak benne, akit az édesanyja megmosdatva, megszoptatva bízott az államra. A nyilvánvaló jelekből annyi bizonyosan tudható, hogy a csecsemő december végén, kórházban született, ahol a BCG-oltást is megkapta, s az eddigi vizsgálatok szerint teljesen egészséges.

Felirat az inkubátoron

Az újszülött, aki a nővérektől a Karácsonyi Dániel nevet kapta, néhány nap alatt igen nagy népszerűségre tett szert. Rengetegen jelentkeztek különböző fórumokon, hogy szívesen örökbe fogadnák a kisfiút. Csengenek a telefonok, szinte egymást váltják a sajtó képviselői a kórházban működő Perinatális Intenzív Centrum folyosóján - itt gondozzák a koraszülötteket, valamint azokat a csecsemőket, akik betegen jöttek világra, s ahol kivételesen egy egészséges kisbaba, Dani is várja sorsa "gyógyulását".

Alexy főorvos: Az élet értékét nem lehet, soha nem szabad pénzben mérni.

E sorok írója már a nagy nyilvánossági roham után érkezett, mégsem sikerült egészen észrevétlennek maradnia. A kórház aulájában, a liftre várakozva hamar beszélgetésbe elegyedtünk egy kedves hölggyel, aki a második mondat után mosolyogva kérdezte:

- Maga is Danihoz jön?

- Nem egészen - védekeztem, bár fényképezőgépem és az Új Ember hetilap tiszteletpéldánya kétségkívül árulkodó jel lehetett. - A főorvost keresem, de tulajdonképpen Dani miatt vagyok itt.

Amíg a hetedik emeletre felértünk, kiderült, hogy beszélgetőtársam alig egyhónapos, súlyosan beteg gyermeke épp abban a szobában fekszik, amelyben az inkubátorban talált kisfiú.

- Rendkívül aranyos a talált baba, mindenki szereti, ő van a középpontban - mondja az édesanya-, amikor azonban saját gyermekéről kérdeztem, elcsendesedik, és halkan, mégis mosolyogva válaszolt: Nagyon beteg.

Reménysugár a nehéz helyzetben

- Örömet jelent számunkra, hogy a kisfiú egészséges, bár ott van mellette az a fájó tény is, hogy a szülei lemondtak róla - kezdte gondolatait Alexy Miklós főorvos, az említett gyermekgyógyászati intenzív osztály vezetője. - Ugyanígy jó dolog megtapasztalni azt a sok figyelmességet, amely Danit körbeveszi, még az ápolónők is boldogan gondoskodnak róla, viszont nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy milyen nehéz lehet azoknak az anyukáknak, akik látják ezt az egészséges, mégis árván hagyott csecsemőt, ők pedig ott állnak újszülött, vagy éppen több hónaposan is beteg kisgyermekük ágyánál, és nem találnak választ a szívükben lévő kérdésekre. Sokan a szenzáció oldaláról közelítik meg az inkubátorban talált fiúcska történetét, s valószínűleg inkább ennek tudható be a nagyfokú érdeklődés, mint az élet iránti tiszteletnek, de összességében elmondható, hogy ez a gyermek örömet hozott az osztályunkra.

Beszélgetésünk ideje alatt többször cseng a telefon, a főorvos épp kórházi bútorok szállítását szervezi, társadalmi munkában. Merthogy a kórházreform Győrt sem kíméli - elvonnak, központosítanak, leépítenek -, s szinte nem marad más, mint az adományok, a kétkezi segítség, s az esetleges anyagi támogatás. A borúsnak ígérkező jövőről is váltunk néhány szót, s eközben sajnos újra megtörténik a kényszerű felismerés: úgy tűnik, a szakminisztériumnak nem igazán érdeke a koraszülöttek és a beteg csecsemők sorsának felkarolása. Ezen a helyzeten talán épp Dani és a vele érkező népszerűség enyhíthet valamelyest, hiszen most igen sokan odafigyelnek a gyermekmentő tevékenységre.

- Megéri a befektetést az inkubátor, még ha tíz évenként egyetlen gyermeket mentünk is meg általa - mondja zárszóként a főorvos. - Az élet értékét nem lehet, soha nem szabad pénzben mérni.

Jövőt adok neked

Azon olvasóink, akik már találkoztak a Magyar Katolikus Egyház idei kommunikációs programjával, bizonyosan érzik a párhuzamot Dani sorsa és a kampány fő üzenete között. Ebben a kisfiúban élet van, amely szavak nélkül is azt kiáltja: Fogadj be, fogadj el, ölelj át, szeress! S aki válaszol a képzeletbeli jelzőcsengő hívó szavára, és igent mond az életre, az felbecsülhetetlen ajándékot, pénzzel nem mérhető értéket kap. Mert lám, egy árva csecsemő léte valahogy mosolyt csalt a beteg kisgyermekéhez látogatóba érkező édesanya arcára, s ugyanőt nagyfokú érdeklődés és ápolónők boldog, gondos kezei kísérik el új otthonába. Talán még a beteg újszülöttek sorsa is megváltozhat, ha jószívű adakozók - az állami "reformok" ellenében - segítik a győrihez hasonló áldozatos orvosi kezdeményezéseket. (Aki ilyen formában szeretne jövőt, életet adni a holnap gyermekeinek, annak felajánlásait a 11737007-201712734-es bankszámlaszámra várja az Egészséges Újszülöttekért Alapítvány, melynek Alexy Miklós is aktív munkatársa.)

Nem feledkezhetünk el arról az édesanyáról sem, aki szokatlan módon, mégis érezhető gondoskodással vált el gyermekétől. Valamiért nem tartotta, nem tarthatta meg. Valamiért még nem akart lemondani róla a szülés pillanatában, ami pedig egészen bizonyosan kórházban történt - pedig már akkor megtehette volna. Valamiért nem akarja, hogy a nyilvánosság előtt fény derüljön kilétére. A sok bizonytalan tényező közül némelyikre talán sejtjük a feleletet, de valójában nem a konkrét válaszok a lényegesek. Az, hogy megszoptatva, megmosdatva helyezte Danit az inkubátorba, igazolni látszik a reményt, amelyről a fiúcska ágyán található karton is árulkodik. Ahol hagyományos esetben az édesanya elérhetőségét szokták feltüntetni, most ez olvasható: "...valahol, ahol sokat gondol rám, és tudja, hogy jó helyen vagyok..."

Dani - aki hamarosan új családot és új nevet kap - már egész biztosan jó kezekben van. Azonban édesanyja, "régi" családjának tagjai, s velük együtt emberek százezrei, milliói várnak arra, hogy az élet egyszerű örömhírét hirdessük számukra: mindenki arra vágyik, hogy valaki szeresse, befogadja és igent mondjon rá. Legyen ez az év az elfogadás, a befogadás éve!

Szöveg és képek: Gégény István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu