Uj Ember

2007.01.14
LXIII. évf. 2. (3048.)

Kapható
a Testvérek
januári száma!

Főoldal
Címlap
A vándorló család
Pápai üzenet az elvándorlók és menekültek világnapjára
"Az Igazság munkatársa műtétet végzett..."
Beiktatása előtt mondott le az új varsói érsek
Szentmise a Margit-szigeten
Megölt misszionáriusok
Ortodox karácsony Moszkvában és Betlehemben
Lelkiség
A kánai menyegző
Szentírás-magyarázat
Engedd, hogy Isten...
Homíliavázlat
Kifejezésmódok
LITURGIA
A hét szentjei
Január 15.
A hét liturgiája
Katolikus szemmel
Szolidaritás
A gyermek valódi jogairól és a társadalom kötelességeiről
Küszöbön belül
Lelkesedés és kételyek az új EU-országban
Feledésből az emlékmű
Élő egyház
Templom épül Újpalotán
Decemberben letették az alapkövet
"A tízparancsolat mindannyiunk számára irányadó"
Párbeszéd a közéletben
Szűz Mária és Szent Ferenc oltalmában
Ferencszállás első temploma
Papok a díjazottak között
Fórum
Könyvespolcra
Fecskekód
A megértés és a megtisztulás igényével...
Százéves lenne Kolozsvári Grandpierre Emil
Senkinek sem ártani, mindenkinek használni!
Múltidéző
Az Olvasó írja
Örök hűség
Fórum
Az ipolytölgyesi otthon "közvetítésével"
Szent Erzsébet üzenete a mai kor emberének
Erőszak nélkül, szeretettel nevelni
Jó Pásztor Nővérek a cigány lányokért - Gyöngyösorosziban
Fórum
Júdás apokrif evangéliuma
Dani üzeni: fogadd el az életet!
Tíz év óta először: kisfiú a győri inkubátorban...
Fórum
Személyesedés: a párbeszédtől a szeretetközösségig
Szent az élet
Erősítve, tanítva és oltalmazva
Egyház, kábítószer, drogfüggőség (14.)
Ifjúság
A vidék tehetséges fiataljaiért!
Bővíti "kínálatát" a miskolci jezsuita gimnázium
Országos ifjúsági programok
Vízhordók kora
Hangulatjelentés
Gazdasszony
Indul a báli szezon
REJTVÉNY
NÓGRÁD MEGYE
Kultúra
Pannonhalma felől
Nagy Gáspár égi és földi léte
Bennünk élő ország
(eltervezni egy évet)
In memoriam Ferencsik János
A kitüntetett: Tardy László
Paletta
Fórum
A fény és a bizalom ünnepe
Összefoglaló a taizéi közösség és az európai fiatalok zágrábi találkozójáról
Kerékpáron indult Genfből
Élmény és küldetés
Nobilis Márió atya a zágrábi találkozóról
Mozaik
Szent Sebestyén
AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY MÚZEUM KINCSEI
Kiszárad a Jordán folyó?
A tenyérnyi háromkúti apátságról
Halfarok pálma

 

Múltidéző

Sík Sándor: Vízözön előtt

Amikor Észak-Erdély és Székelyföld átmenetileg visszakerült Magyarországhoz, Sík Sándor a Szociális Testvérek Társasága rendjének marosfői házában töltötte nyári szünideit 1941 és 1944 között. Életének zaklatott és bizonytalan évei köszöntöttek rá a második világháború idején, nem utolsósorban a honi törvények kirekesztő, megbélyegző rendelkezései miatt. Közéleti tekintélye megrendült, névtelen támadások érték. Marosfőn azonban, a teremtés csodálatos művével szembesülve, az elmélkedés csendjében nyugalmat talált, s költészetének is maradandó darabjai születtek. Ezeket gyűjtötte egybe Pomogáts Béla, s kiadásukra a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó vállalkozott.

A versekben kétféle életérzés küzdelme érződik. Egyrészt a bánat és szomorúság hatja át őket, másrészt az isteni kegyelembe és gondoskodásba vetett töretlen, mély hit, amely a költő lelkének háborgását is csillapítja.

Sík Sándor lírájának legszebb, maradandó darabjai majdnem mindig szorongattatásai idején, olykor kilátástalannak látszó történelmi helyzetekben születtek. Ezek is szinte kivétel nélkül ilyen versek. A lét fájdalmas valóságára rímelnek a telített, szomorkás természeti képek. Szép példája ennek az alkotásmódnak például az Eső után című költemény: Föl-fölremeg / a lankadt lombok álmatag szemöldje, / Nehéz eső-szemek / Zörrenek olykor fázósan a földre. // Olyan nehéz / Olyik csepp, mintha csak vívódva jönne. / Esőverés után az ember visszanéz, / És nem is érzi, hogy meghalt a könnye. S az ellenpélda, az imádságba hajló alázat és belenyugvás hangja a kivételesen szép és hiteles Fázó csillagban:

Jót nekem Uram már oly sokat osztottál,

Kősziklából forrást annyit fakasztottál:

Többet a jövőtől nem akarok várni:

Elfogadom kezedből, hadd jöjjön akármi.

Ha hideg jön, nem baj; ha fagy is jön, hagyján,

Csak a rossz kanócnak égnivalót adjál.

Ha kormosan, ha reszketőn, de csak világoljak,

Mint a pici fázó csillag köve közt az Oltnak.

Hétköznapi emberek, apró tények, megejtő természeti képek, finom, rejtőző zeneiséggel tovasikló sorok, s a látványból, az érzésből fölbuzgó mélységes hit a fő jellemzői e szép kivitelű kötetnek, amelynek tanulságait, érzésvilágát nem homályosította el a múló idő.

(r.l.)

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu