|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Múltidéző Sík Sándor: Vízözön előtt Amikor Észak-Erdély és Székelyföld átmenetileg visszakerült Magyarországhoz, Sík Sándor a Szociális Testvérek Társasága rendjének marosfői házában töltötte nyári szünideit 1941 és 1944 között. Életének zaklatott és bizonytalan évei köszöntöttek rá a második világháború idején, nem utolsósorban a honi törvények kirekesztő, megbélyegző rendelkezései miatt. Közéleti tekintélye megrendült, névtelen támadások érték. Marosfőn azonban, a teremtés csodálatos művével szembesülve, az elmélkedés csendjében nyugalmat talált, s költészetének is maradandó darabjai születtek. Ezeket gyűjtötte egybe Pomogáts Béla, s kiadásukra a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó vállalkozott. A versekben kétféle életérzés küzdelme érződik. Egyrészt a bánat és szomorúság hatja át őket, másrészt az isteni kegyelembe és gondoskodásba vetett töretlen, mély hit, amely a költő lelkének háborgását is csillapítja. Sík Sándor lírájának legszebb, maradandó darabjai majdnem mindig szorongattatásai idején, olykor kilátástalannak látszó történelmi helyzetekben születtek. Ezek is szinte kivétel nélkül ilyen versek. A lét fájdalmas valóságára rímelnek a telített, szomorkás természeti képek. Szép példája ennek az alkotásmódnak például az Eső után című költemény: Föl-fölremeg / a lankadt lombok álmatag szemöldje, / Nehéz eső-szemek / Zörrenek olykor fázósan a földre. // Olyan nehéz / Olyik csepp, mintha csak vívódva jönne. / Esőverés után az ember visszanéz, / És nem is érzi, hogy meghalt a könnye. S az ellenpélda, az imádságba hajló alázat és belenyugvás hangja a kivételesen szép és hiteles Fázó csillagban: Jót nekem Uram már oly sokat osztottál, Kősziklából forrást annyit fakasztottál: Többet a jövőtől nem akarok várni: Elfogadom kezedből, hadd jöjjön akármi. Ha hideg jön, nem baj; ha fagy is jön, hagyján, Csak a rossz kanócnak égnivalót adjál. Ha kormosan, ha reszketőn, de csak világoljak, Mint a pici fázó csillag köve közt az Oltnak. Hétköznapi emberek, apró tények, megejtő természeti képek, finom, rejtőző zeneiséggel tovasikló sorok, s a látványból, az érzésből fölbuzgó mélységes hit a fő jellemzői e szép kivitelű kötetnek, amelynek tanulságait, érzésvilágát nem homályosította el a múló idő. (r.l.)
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|