|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Küszöbön belül Lelkesedés és kételyek az új EU-országban Románia soha ekkora pompával nem ünnepelte még a szilvesztert: megannyi tűzijáték, utcabál, lézershow és a legjobb könnyűzenei együttesek igyekeztek vidám hangulatot teremteni az Európai Unióhoz történő csatlakozás éjszakáján. Románia elvileg valamennyi problémás fejezetet lezárta, a valós helyzetet ismerők kételkedései dacára a legutóbbi országjelentés már szinte csak szuperlatívuszokban beszélt az ország teljesítményéről. "Isten hozta Önöket Európában" - üdvözölték ragyogó arccal a vezető brüsszeli politikusok Bukarestben az ujjongó tömeget, miközben alighanem maguk is sejtették: a mámoros éjszakát kínzó fejfájás és másnaposság követi. Januártól ugyanis drágul az üzemanyag, a villanyáram és a földgáz, meg egy sereg más termék Romániában - igaz, cserében személyi igazolvánnyal is beengedik az embert az uniós országok. A romániai gyalogpolgár természetesen bizakodó. Anyagilag ugyan semmivel sem lesz jobb a helyzete, mint eddig, legalábbis nem magától és nem azonnal - ezt viszont még kevesen tudják. A decemberben megemelt minimálbér alig haladja meg a bruttó 110 eurót, igaz, rendszerint ennél többet keresnek a romániai dolgozók. Az EU csupán egy lehetőség, hallható szüntelen, amit okosan ki kell tudni használni. De hogyan éljen bármilyen pályázati lehetőséggel a két alkalmazottat foglalkoztató, a szupermarketek által egyre jobban sarokba szorított kis üzlet, vagy a néhány tehénkéjére mégoly büszke gazdaember? Mert lehet ugyan, hogy makrogazdasági szinten Románia teljesíti a csatlakozás feltételeit, de az egyes emberek felelős és tudatos tájékoztatása szinte teljesen elmaradt. És akkor még nem is beszéltünk a lelki, vallási-hitéleti kérdéseket illető hatásokról. Szerdahelyi Csongor, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia sajtóirodájának vezetője egy erdélyi napilapnak adott nyilatkozatában óvatosan fogalmaz a magyarországi tapasztalatokról: bár a csatlakozást az egyház szempontjából többnyire jónak minősíti, elismeri, az eredmény nehezen mérhető. Aztán kiderül, a szekularizáció térhódításával egyre több és egyre nehezebb feladat hárul az egyházra, amit a könnyebb kapcsolattartásnak és a demokratikus értékek tiszteletben tartásának kellene ellensúlyoznia. De remény és aggodalom egyaránt kiolvasható az erdélyi katolikus főpásztorok karácsonyi és újévi üzeneteiből is. Tempfli József nagyváradi püspök például kertelés nélkül kimondja, hogy hitünk és nemzettudatunk forog veszélyben, s ha ezt fel nem ismerjük, végzetes következményekkel járhat. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek egy friss interjúban úgy nyilatkozott: vegyes érzelmekkel tölti el a csatlakozás, híveit mégis azzal bátorította, hogy tekintsenek úgy a sárga csillagos kék lobogóra, mint a Szűzanya zászlajára. (Az unió lobogóját ugyanis egy Mária-szobor ihlette, amelyet egy francia politikus javaslatára tettek a közösség jelképévé...) Jakubinyi érsek azonban - mint mondotta - nem vett részt az "eufóriában", és nem is fog. Hozzátehetjük: nincs is oka rá. Lukács János Kolozsvár
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|