|
Kövirózsák gazdagsága A sziklakert vagy a kaktusztál elképzelhetetlen a változatos fáskövirózsák nélkül. Ismerkedjünk meg közelebbről e gazdag növényfajjal.
A fáskövirózsa (Echeveria) vagy ecsevéria néven is említett pozsgás növény Közép-Amerika köves, száraz vidékeiről került Európába, ahol kedvelt cserepes dísznövénnyé vált. A levélrózsába rendeződött húsos levelek a növény tulajdonképpeni díszei, bár némely faj szép, élénk színű virágokat is hajt. A levelek szabályos alakúak, és fényviszonyoktól függően színesednek. Nevelése nem támaszt különleges igényeket. Tavasztól őszig a sziklakertben lehet, a hideg évszakban pedig a ház hűvösebb helyiségeit (verandát, lépcsőházat) díszítheti. Az Echeveria fajok többsége alacsony növekedésű, ezért jól társítható oszlopkaktuszokkal vagy magasra növő euphorbiákkal.
Az egyik legelterjedtebb fáskövirózsafaj az E. elegans. A szabályosan ovális, kis csúcsban végződő levelek hamvaskékek, a levélszéleket pirosas csík díszíti. A növénynek sok fényre van szüksége ahhoz, hogy viaszos levelei szép színt öltsenek és szabályos levélrózsát alkossanak. Sárgás rózsaszín virágai 20 centiméteres száron nyílnak. Mexikóból származik a szúrós fáskövirózsa (E. agavoides). 5-8 centiméteres sima felületű levelei laposak és hegyes csúcsban végződnek. A világoszöld, húsos levelek szabályos rozettát alkotnak, és napfény hatására "kipirulnak". Apró, sárga-piros virágai bogernyőben nyílnak. A fáskövirózsák között akad szőrös és nemezes levelű faj is. A nemezes levelű fajok közé tartozik a bársonyos fáskövirózsa (E. pulvinata). Ennek 4-5 centiméteres levelei fordítottan oválisak, azaz a levélcsúcs felé kiszélesednek. Az egész növény úgy néz ki, mintha porcukorral hintették volna meg: ezüstfehér nemezbevonat látható a leveleken. 2 centiméter hosszú virágai sárgáspirosak. Igen dekoratív, nemesített változat a fémes csillogású Echeveria "Metallica" (képünkön). A fáskövirózsát ültessük laza, jó vízáteresztő földbe, mert a pangó víz a növény pusztulásához vezet. Legjobb, ha kaktuszföldet vásárolunk, és abba ültetjük át évente. Sok fényt igényel a növény, minél több napfény éri, annál színesebbek lesznek a levelek. Ügyelni kell azonban arra, hogy a házban teleltetett növények tavasszal csak szoktatás után kerüljenek ki a napra. Ezután cserepestől süllyesszük be a sziklakert földjébe. Ősszel fel kell szedni, és ismét visszaültetni cserépbe. A fáskövirózsákat teleltessük hűvös helyen, lehetőleg 5-8 fok közötti hőmérsékleten. A szőrös, hajas és nemezes fajok öntözésénél ügyelni kell arra, hogy a leveleket ne érje víz. Magvetéssel is lehet szaporítani, de lényegesen egyszerűbb a sarjhajtásokat leszedni és meggyökereztetni. Lovas Katalin
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|