Mozi Pannonhalmán

Gyöngyössy Imréről nevezték el a közelmúltban a pannonhalmi gimnázium moziját, amelynek nézőterén bencés diák korában a későbbi költő, világhírű rendező is barátkozott a filmművészettel. Hogyhogy - kérdezhetik sokan -, Szent Márton hegyén mozi is van?

Pintér Ambrus atya a mozi gépházában

Szent Benedek fiai a kezdetektől úgy gondolták: az 1939-ben épült gimnázium diákjai számára - a külvilágtól némiképp elemelkedett mindennapjaik során - szükséges kapcsolatot teremteni a "kinti" kultúrával, s ennek azóta is az egyik jó eszköze a mozi. Nem pusztán a filmnézés, hiszen ha a tévé képernyőjére sűrítve tárul elénk egy nagyméretű vetítővászonra álmodott alkotás, azt igazából nem is láttuk.

Ezt már a pannonhalmi mozi vezetője, Pintér József Ambrus bencés szerzetes mondja. Ő állítja össze a műsort, ő szerzi be a kópiákat, és ő vetít. A nyolcvanas évek közepe táján vette át e feladatot rendtársától, Vida Szabolcstól, aki 1950-től, a gimnázium 1948-as államosítása utáni újraindulástól foglalkozott a "mozgóval". A 16 milliméteres vetítőről Ambrus atya tért át újra az igazán profi 35-ös gépre. De ő sem két évtizede tanulta ki a szakmát. Gimnazista korában, az ötvenes években kezdődött. Szülőföldjén, Pápateszéren a helybéli mozigépész elunta, majd átengedte munkáját a lelkesen érdeklődő nagykamasznak. Később, egészen az érettségiig ő vezette az "üzemet".

Drága pénzen szegény világ veszi körül a mai gyerekeket - mondja a matematika-fizika szakos szerzetes tanár. - Nagyon sok élmény megy el mellettük, s nem érinti meg őket, mert sokszor nem is tudnak róluk, vagy elzárkóznak előlük. Annak idején anynyi élmény érte az embereket - meséli -, amennyit fel is tudtak dolgozni. Az információs-technikai eszközök "elburjánzása" miatt mindenki nagyon sok mozgóképpel találkozik már most, és még többel fog találkozni a következő években. A Gyöngyössy Imre mozi szeretné segíteni a gyerekeket, hogy válogatni tudjanak a minőségben, és korlátozni tudjanak a menynyiségben. Olyan filmeket nézzenek, amelyek szépen és igazul szólnak azokról a dolgokról, amelyek fontosak életük számára. S ezek közül is csak annyit nézzenek meg, amennyit feldolgozva igazán magukévá tudnak tenni, és nem gomolyog bennük megemésztetlen teherként.

A pannonhalmi gimnázium folyosójáról nyíló Teleki-teremben egy héten kétszer van vetítés, a vacsora és a lefekvés közti két órában. Elsősorban a felsős diákokat várják a szerdai művészfilmek, szombaton láthatók a többeket érdeklő alkotások. - A közízlést persze nem követjük - teszi hozzá Ambrus atya. A programlista egyik végén jutott még hely a nemrég újra felbukkant King-Kongnak is, a másikon pedig például Ingmar Bergman négy filmje szerepel, amelyeket sorozatban láthattak a diákok s a velük tartó tanárok. A filmek némelyikén jóval kétszáz fölött van a nézők száma, de ötven-hatvan főre mindig lehet számítani. Ambrus atya megvallja: realistának kell lenni, hiszen a fiúk "kint" sok esetben meg se néznének olyan filmeket, amelyekre így viszont beülnek, s részesei lehetnek számos érzékenyen ábrázolt emberi történetnek vagy felemelő látványnak.

A diákok egy hónapra előre tudják, mit láthatnak a következő hetekben. Ambrus atya tájékoztatót is tesz ki a filmekről az iskolában. Van, aki mindenre beül, de olyan is akad, akinek - különösen év elején - meg kell tanítani a mozizás szabályait, hiszen az otthoni tévézéssel szemben itt nem lehet hangosan beszélgetni vagy műsor közben ki-be járkálni. Később az órákon beszélhetik meg a látottakat.

Sok fiú számára a "mozizás" felfedezendő élmény: a terembe összeterelődő közösség, az előadás elején felgördülő függöny látványa, az elsötétülő nézőtér, a feszült várakozás s a közös élmény varázsa. Mindez Szent Márton hegyén otthonos dolog.

Gyöngyössy Imre - aki a második pannonhalmi osztályban, az 1948-as államosítás előtt végzett - 1994-ben megszakadt élete során többször is felidézte, hogy a Teleki-teremből indult el a hírnév útján. Amikor először vetítették Pannonhalmán Jób lázadása című filmjét, a főszereplő Zenthe Ferenccel ő is ellátogatott a bemutatóra, a ma már róla elnevezett moziba. A világ számos részén általa megörökített sorsú üldözöttekről, szenvedő emberekről szóló filmjei is azt bizonyítják, a mozi nem feltétlenül puszta úri huncutság - a szívek mélyét is átjárhatják a filmvásznon villódzó színek, árnyak és fények.

Szigeti László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu