|
Ünnepel a karitász Huszonöt éve nyílt meg a XXIII. János Szeretetotthon Nem sokkal a farkasréti Mindenszentek-templom elkészülte után - annak közelében - 1981-re felépült Lékai László bíboros kezdeményezésére a XXIII. János pápáról elnevezett szeretetotthon. Ez Lékai "kis lépések politikájának" volt az eredménye, no meg annak, hogy a szocialista diktatúra belátta, az egyházak segítsége nélkül nem tudja megoldani a felmerülő szociális problémákat. Lékai László a Szent István Társulat 1979. március 13-i közgyűlésén jelentette be, hogy a Dayka Gábor utcában, Szabó István Ybl-díjas építész tervei alapján százhúsz személyes katolikus szociális otthon épül. Az építkezés 1981 tavaszán fejeződött be, ekkorra a lakrészek jelentős részét már le is foglalták. Az épület ünnepélyes megáldására még ugyanabban az évben, július 28-án, ünnepélyes szentmise keretében került sor. A püspöki kar, a katolikus szeretetszolgálat és az Állami Egyházügyi Hivatal képviselőit az igazgatónő, dr. Okos Gizella fogadta. A kommunista hatalomátvétel utáni első magyar katolikus szociális otthon arról a pápáról kapta nevét, aki 1958 és 1963 között állt az egyház élén, s szeretetével, derűjével minden ember szívébe belopta magát. Élete olyan példa volt, hogy II. János Pál pápa boldoggá avatta elődjét. Az első lakók közt negyvenkilenc éves rokkantnyugdíjas és kilencvennégy éves idős ember egyaránt volt.
Az elmúlt huszonöt esztendő alatt számos lakója volt az otthonnak, amely folyamatosan fejlődik. A jelenlegi igazgató, Magyari Levente 2002-ben gazdasági vezetőként került az intézménybe, s 2004 szeptembere óta vezeti a több helyen is működő szociális otthon-együttest, hiszen a férőhelyek csakhamar kevésnek bizonyultak. A bővítést sokáig anyagi gondok akadályozták, pedig hamar kiderült, hogy az igény jóval nagyobb a lehetőségeknél, valamint hogy más-más profilú otthonokra volna szükség. A Dayka Gábor utcában az apartmanok mellett eleinte négy betegszoba volt, ahol összesen tíz embert tudtak egyszerre ellátni. Regőczi István atya és a betegeket ápoló két hívő adományából a máriaremetei kegytemplom mellett megépülhetett egy tizenöt ágyas utókezelő, amelyet 1984-ben tovább bővítettek, s 1986-ra elkészülhetett a közben elhunyt Lékai bíboros nevét viselő betegotthon. Máriaremetén később újabb apartmanház épült, majd 2001-ben a Széchenyi-terv pályázata segítségével a huszonkilenc lakrészes, úgynevezett Jerikó Ház is felépülhetett. 1992-ben Paskai László bíboros az otthonok felügyeletét és a fenntartói jogokat a Magyar Karitászra (ma Katolikus Karitász), az egyház hivatalos segélyszervezetére bízta. Mára kétszázötven lakót százötven dolgozó lát el, akik a takarítástól a gondozáson át, az egészségügyi segítséggel mindennel a lakók nyugodt életét biztosítják. Mára ugyan az ország több egyházmegyéjében alakultak szeretetotthonok, mégis három-négy évet kell arra várni, hogy valaki bejuthasson a Boldog XXIII. János otthonba. A kapcsolatfelvétel után, különféle orvosi igazolások beszerzése mellett az intézet a szociális rászorultságot is vizsgálva sorolja be a jelentkezőket. A betegeket fogadó intézmények ennél jóval gyorsabban tudják felvenni a rászorulókat. Ha valaki beköltözhet az egyik apartmanba, akár egyedül, akár házastársával, nem marad magányos. Az otthonban lakó papok naponta miséznek, gondoskodnak az idősek lelkigondozásáról, rendszeresek a kulturális programok, a múzeumlátogatások, koncertek. Az idősek, rászorulók az állandó orvosi felügyelet mellett lelki táplálékot kapnak, és öregkorukra megérdemelt nyugalmat. Az egyház vezetői mindig büszkék voltak ezekre az otthonokra. Nem csoda hát, hogy a huszonöt éves ünnepség alkalmából a főpásztor, Erdő Péter bíboros mondott szentmisét június 12-én, amelyben hálát adott az eddigi emberi segítségért és isteni kegyelemért, s a további munkához kérte mindenki támogatását. Bókay László
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|