Szent az élet

Magunkon kezdjük az "átvilágítást"

Beszélgetés Téglásy Imrével, az Alfa Szövetség főtitkárával

Az Alfa Szövetség nevét a dávodi abortusztragédiával kapcsolatban ismerte meg az ország, amikor többhetes rendkívüli intenzitású sajtókampány folyt egy ártatlan emberi élet elpusztításáért. A támadások az Alfa Szövetség s az életvédelem ellen irányultak.

Hogy élték át az eseményeket, mi történt azóta? - kérdeztük Téglásy Imrét, a szövetség elnökét.

- Észrevettük, hogy egy véres tragédia kellős közepébe csöppentünk, ahol a segíteni próbálókat szinte nagyobb dühvel, acsarkodással támadják, mint a konfliktus főszereplőit. Békítő, közvetítő szándékunk sajnos vereségre volt kárhoztatva, mert a hatóságok fellépései nem voltak elfogulatlanok, s nem tárgyilagos szakszerűséggel történtek. A történet egyik legfőbb szereplőjeként a kiskorú, tizenhárom éves anya és magzata - és a szűkebb család - nem kapott semmiféle támogatást az élet melletti döntéshez sem a társadalomtól, sem a hatóságoktól. A magzatot szinte bűnbakként kezelő szemlélet vált uralkodóvá a sajtóban is.

A tragikus végeredményen túl az Alfa Szövetség úgy is megszenvedte az ügyet, hogy a támogatók egy része visszalépett, pályázatainkat rendszeresen visszautasították, néhányunkat állásvesztés fenyegetett.

Tizenhat éve aktívan részt vesz az életvédelemben. Az Alfa Szövetségnek alapító főtitkáraként mi a véleménye a magyar életvédő mozgalom helyzetéről? Hogyan viszonyul a magyar társadalom az életvédő gondolathoz?

- A társadalom döntő többsége általánosan hárítja a kérdést, az életvédők szinte belső száműzetésként élik meg helyzetüket. Bélyegeket ragasztanak ránk: "fundamentalista", "szélsőséges", "csodabogár" stb. Sok mindenre rávilágít az a tény, hogy Magyarországon mindössze ketten végeznek főállásban életvédő munkát, egy holland-magyar házaspár, akik tudomásom szerint külföldről kapják a megélhetéshez szükséges anyagiakat. A többi magyar életvédő saját pénzét, idejét használja fel a munkájához, mindenfajta elismerés, támogatás nélkül.

Mindennek ellenére voltak és vannak reményt keltő eredményei a hazai életvédő mozgalomnak. Számos konferenciát, nyilvános demonstrációt tartottunk, több könyv, tájékoztató kiadvány jelent meg. A jogrend életvédő átalakítására tett lépések - például alkotmánybírósági beadványok, tiltakozások - segítették az életvédő gondolat megfoganását és életben tartását.

Öt-hat életvédő szervezet van jelenleg az országban, körülbelül két tucatnál alig több aktív munkatárssal, de a mindenkori politika képviselői jóformán szóba se állnak velünk. Mivel a szervezeteink kicsik, és - a törvényes előírásokkal szemben - semmiféle állami támogatást nem kapunk, ezért nincs is min veszekednünk, jó a kapcsolat köztünk. És látjuk a hatalmas tennivalókat...

Érzékletes példaként mondanám, hogy az Alfa Szövetséget sokkal jobban elismerik külföldön, mint Magyarországon. Engem például Angliában és az USA-ban magyarországi munkámért komoly kitüntetésben részesítettek, ami persze az alfás önkéntesek magas erkölcsi és szakmai színvonalát dicséri.

Milyennek látja az életvédelem helyzetét külföldön?

- Sokféle szervezet létezik, a külföldi mozgalmak is sokszínűek: léteznek vallásos hátterű életvédelmi társaságok, krízisszituációban segítséget nyújtó csoportok, orvosi-jogi tudományos munkát végző egyesületek, szakemberek. Ma már működnek a kulturális életben is életvédő csoportok, az Egyesült Államokban példéul a fiatalokra hatalmas hatással van az életvédő könnyűzenei mozgalom, vagy a szintén nekik címzett nemi absztinencia mozgalma. Ezeknek a sokszínű mozgalmaknak az eredményeit is szeretnénk Magyarországon meghonosítani. Tizennyolc-húsz szervezettel vagyunk kapcsolatban az USA-ban és Európában.

A külföldi életvédő mozgalmak is kisebbségben vannak a társadalomban, de ők a politikai gondolkodásban lényegesen erőteljesebben vannak jelen, mint mi idehaza. A civil társadalom sokkal adakozóbb e célra külföldön, mint nálunk. Ezért sokkal jobb a hatásfokuk: minden szervezetnek több főállású munkatársa van. Nekik egzisztenciális biztonságot jelent életvédőnek lenni, míg nálunk egzisztenciális létbizonytalanságot.

A "fejlettnek" mondott világban - legalábbis a nyilvánosság fórumain - a halál kultúrája uralkodik: egyre kevesebb gyermek születik, folyamatosan legalizálni akarják az eutanáziát. Évente ötvenmillió abortuszt végeznek a világban, számos ország - köztük hazánk - lakossága vészesen fogy, öregszik. Ezek fényében Ön hogyan látja a jövőt?

- Ha emberi ésszel mérem fel a helyzetünket, meglehetősen borús a jövő. Ha keresztény szemmel, tudom, hogy a Gondviselés bármilyen csodát megtehet. Ebben bízom, de hogy ez bekövetkezzék, számot kellene adnunk közösségi bűneinkről, elsősorban az élet ellen elkövetettekről. Az "átvilágítást" saját magunkon kell kezdenünk. Egyéni és közösségi megtérés nélkül nincs remény a változásra.

Jobbágyi Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu