Sírásók

Nincs megvetendő mesterség. Minden munka tiszteletet érdemel, legyen az az államelnök, az utcaseprő vagy a sírásó mindennapi munkája. Fő, hogy becsületesen, szakértelemmel, felelősségtudattal végezze az illető a feladatát. Elnézem olykor a sírásókat, amint tisztességgel, emberséggel igyekeznek ellátni azt a hálátlan kegyeleti feladatot, amit - valljuk meg - nem sokan vállalnánk. Hiszen ők azok, akik a szeretett hozzátartozót, barátot, ismerőst visszaadják az anyaföldnek.

Meglepődtem, amikor néhány évvel ezelőtt egy nemzetközi összejövetelen egészen más összefüggésben szólt valaki a sírásókról. Gazdasági szakember volt az illető a Ruhr-vidéken. Több száz alkalmazottat foglalkoztatott, akiknek hónapról hónapra munkát és fizetést kellett adnia. Azokat a sötét öltönybe, nyakkendőbe öltözött, aktatáskás, elegáns úriembereket nevezte sírásóknak, akik időről időre felkeresték az irodájában, hogy elmagyarázzák neki, miként tehetné még gazdaságosabbá az általa vezetett intézményt. Sírásók - mivel látogatásukat rendszerint gazdasági megszorító intézkedések, leépítések, elbocsátások követték, és persze, tehetetlen düh, családi tragédiák, félelem, gyanakvás.

Mindezek a gondolatok villantak fel előttem, amikor az elmúlt napokban a kormányfő bejelentette, hogy a gazdasági stabilizáció érdekében minden eddiginél nagyobb mértékben emeli a gáz és a villany árát, növeli a közterheket, és több ezer embert állásából elbocsátanak. Nem fog fájni - nyugtatta meg mindazokat, akik úgy éreznék, hogy ezek az intézkedések erejükön felül megterhelik őket. Engedtessék meg, hogy tizenöt év távlatából gratuláljak a taxisoknak, akik a rendszerváltás utáni első szabadon választott miniszterelnökünk óvatos benzináremelésére akkor blokáddal válaszoltak, most pedig azonnal belátták az új gazdasági egyensúlycsomag néven elkeresztelt megszorító intézkedések szükségességét. Bölcsességükkel a szakszervezeti vezetők bátorsága vetekszik. Tartok tőle, hogy Magyarországra is megérkeztek azok a gazdasági technokraták, akikről néhány évvel ezelőtt Ruhr-vidéki ismerősöm azt mondta: sírásók. Akik csupán két módját ismerik a gazdasági stabilizációnak: a terhek növelését és a leépítést. Igaza van azoknak, akik Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök nyomán talán egyre többen kezdik megfogalmazni: ha a politikai közélet odafigyelt volna az egyház társadalmi tanítására, akkor ma nem félelemben, reformnak álcázott gazdasági terrorban és gyanakvásban, hanem egy igazságosabb és testvériesebb társadalomban élhetnénk.

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu