Homíliavázlat

Így kell lennie!

Aggodalmaskodtam, hogyan készítem el ezt a homíliavázlatot, mert este egy kedves testvér névnapi vacsorájára fogok elmenni, és utána már aligha leszek képes bármiféle munkára. A vacsorán a nyolcvannyolc éves Kamarás Mihály atya mellé ülhettem, aki csodával határos módon túlélte a szerb partizánok lágerének iszonyatos kínzásait. Megvallottam neki, hogy én nem bírtam volna ki azokat a szörnyű szenvedéseket, amiken ők keresztülmentek. A beszélgetés a mártírokra terelődött, Krizosztómra és főleg Kovács Kristófra. Róla elmondta, hogy ő tudatosan készült a mártíriumra. Azért kérte magát Debrecenből a szabadkai rendházba, mert sejtette, hogy ott megvalósul az apostoli küldés: "mint bárányokat a farkasok közé". Nem csalódott. Tito partizánjai túltettek minden ordas fenevadon. Amikor már több sebből vérezve félholtan ráborult az ugyancsak alaposan megtépázott Mihály atyára, ennyit mondott: "sic debuit esse!"

Ez a királyi mondat megvilágítja a mai ünnep evangéliumát is. Sic debuit esse: így kellett lennie! Jézus királyi méltóságában cselekszik. A szeretet kristálytiszta tudatosságában vállalja, hogy ajándékká legyen, megsebzett szívvé. "Kereszthalálában történik meg teljesen Istennek az az önmaga ellen fordulása, melyben önmagát ajándékozza oda, hogy az embert újra fölemelje és megmentse - ez a szeretet legradikálisabb formája" - írja XVI. Benedek pápa első enciklikájában. Jézus, a kereszten vergődő tudja, mit cselekszik, az őt kínzók azok, akik "nem tudják, mit cselekszenek" (Lk 23,34). Kristóf tudván tudta, hogy miért választotta a szeretet szabadságában Szabadkát, de akik vodkabűzben, harmonikaszóra, a sátán rabszolgáiként, vérszomjas őrületükben agyonverték, nem tudták, mit cselekszenek.

Az utolsó vacsora előkészítése Márk evangéliumában igencsak rímel a jeruzsálemi királyi bevonulás előkészítésére, s mindkettő a zsidók első királyának, Saulnak felkenésére (1Sám 10,1-10). Ahogyan a jeruzsálemi bevonulás a Messiás-király bevonulása, alázatának felségében, úgy az utolsó vacsora a Messiás-király lakomája. Valójában nem a tanítványok készítik a lakomát, hanem a Király, ő az, aki az igazi húsvéti Bárányt, önmagát nyújtja szeretetének teljességében övéinek, hogy "részeseivé váljanak önátadása dinamikájának. Az Eucharisztia egyesít bennünket Jézus önátadásának aktusával." (XVI. Benedek enciklikája.)

"Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett" - énekeljük az úrnapi körmeneten. Vegyük körül az alázatában fenséges királyunkat imádó szeretetünk ragyogásával. Lehet, hogy a mi körmenetünk is hasonlítani fog Jézusnak, a Messiás-királynak jeruzsálemi bevonulásához, ahol - Szent Márk evangéliuma szerint - a Galileából vele jött maroknyi tanítványsereg, néhány asszonnyal hozsannázott, éltette Jézust, a Messiás-királyt, a többség, az arra járók, a rómaiak, a farizeusok a főpapokkal mindezen gúnyolódtak... felbőgették motorjaikat, rágyújtottak cigarettáikra és megvető megjegyzéseket tettek.

Épp általuk részesedhetünk Jézus közösségéből. Mondjuk ki mi is bízó lélekkel:

Így kellett lennie.

Zatykó László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu