"Te Deum laudamus"

Tanévzárás az egyházi iskolákban

Ha nem lett volna velünk az Úr a 2005-2006-os tanévben is, most nem hangozhatna föl az ország 195 katolikus oktatási intézményében 52 000 gyermek és nevelőik ajkáról a szívből fakadó hálaének, a Te Deum: Téged, Isten dicsérünk, tebenned van bizodalmunk!

Nehéz, küzdelmes tanévet zárunk, és a jövő kilátásai sem jobbak. Az utóbbi évek, különösen ez a tanév sok megpróbáltatást hozott az egyházi intézmények számára. Létünkért, alapvető jogainkért kellett küzdenünk. Évről évre csökkent az állami támogatás, amellett emelkedtek az árak. A kötelező fizetésemeléshez 2004-től kezdve semmiféle hozzájárulást nem kaptunk. A 2005-2006-os tanévben a költségvetési megvonások közel 5 milliárd forintos hiányt okoztak a katolikus közoktatási rendszernek. Egy tanulóra lebontva majdnem százezer forint hiány mutatkozik. Ez a hiány megnehezítette, sőt kis híján ellehetetlenítette intézményeink működését. Reménytelen erőfeszítésnek tűnik továbbá az oktatásban tervezett változtatások társadalmi vitája is, amelyben az egyházi intézmények is részt vesznek, de eddig nem sikerült érdemi eredményeket elérni. A liberális szellemű oktatási reformok öszszezúzni látszanak az egész magyar - és benne az egyházi - oktatási rendszer évszázados pedagógiai hagyományait, világszerte ismert nagyszerű értékeit, eredményeit. Az oktatás korszerűsítésére tervezett változtatások átgondolatlan és rohamszerű bevezetése rövid időn belül éppen a deklarált szándék ellenkezőjét fogja elérni: növelni fogja az alapvető tudás és műveltség nélküli, félig analfabéta, a társadalmon élősködő, munkanélküli fiatalok számát, akik nem lesznek képesek a munkára, a termelésre, saját egzisztenciájuk megalapozására és az idősek gondozására. Az anyagi támogatás megvonása - jól tudjuk - valamilyen mértékben minden intézményt érint, és a radikális csökkentés az egész magyar oktatásban súlyos következményekkel jár, még inkább az egyházi intézmények esetében, mivel ezek működtetéséhez az egyházi fenntartók nem rendelkeznek sem termelőeszközökkel, sem megfelelő vagyonnal. Amikor az egyházi intézmények állami feladatokat vállalnak akár az oktatás, akár a szociális gondozás területén, akkor őket ugyanazok a támogatások illetik meg, mint az önkormányzatok által fenntartott intézményeket. Mégis folyton azt hangoztatják, hogy az egyházi intézmények az önkormányzati iskoláknak járó állami támogatáson felül kiegészítő támogatást is kapnak. Az a tény viszont alig hangzik el, hogy ez az úgynevezett egyházi kiegészítő támogatás csupán átlaga annak az összegnek, amellyel egy adott esztendőben az összes önkormányzat kiegészíti a központi állami támogatást. Valóban, az egyházi iskolák nem kívánnak mást, mint az általuk vállalt és teljesített feladatokhoz szükséges állami támogatást, mivel az Alkotmány biztosítja a szabad iskolaválasztás jogát a vallásos szülőknek, az államnak pedig meg kell adnia ehhez az anyagi támogatást.

Miért is áll az egyházi oktatásügy az ellentétek kereszttüzében, miért is van útban bizonyos körök számára? Talán az egyházi iskolába járó diákok nem a magyar nemzet tagjai, az ő tudásuk, emberségük nem a nemzetet gyarapítja? Talán az egyházi iskola nem elég hatékony, nem elég eredményes, és ezért nem érdemli meg a fönntartásához szükséges anyagi támogatást? Az országos tanulmányi versenyek és a felvételi vizsgák eredményeit a statisztikai kiadványokban bárki figyelemmel kísérheti. Megnyugvással olvashatjuk évről évre az eredmények alapján készült kimutatásokat: a száz legjobb középiskola között legalább 15-20 egyházi. Ez az arány megfelel az egyházi iskolák és a magyar közoktatás számarányainak. A "hozzáadott érték" alapján felállított rangsor első helyén, sőt első tíz helyén is többnyire egyházi iskolák állnak. Ez a rangsor pedig épp azt mutatja, milyen nagy a különbség a középiskolai tanulmányok kezdetén és a végén elért eredmények között. Más szóval, ez a sorrend azt igazolja, milyen kiváló szakmai és pedagógiai munkát végeznek az egyházi iskola tanárai, hiszen tanítványaik többsége megalapozott és piacképes tudással, helyes értékszemlélettel és határozott erkölcsi elvekkel felvértezve lép be a felsőoktatásba vagy a munkaerőpiacra.

Nyilván több oka van az egyházi iskolák elleni támadásoknak. Nyugodtan állíthatjuk, ezek elsősorban nem anyagi jellegűek. Az egyházi iskolák teljesítményei sokkal nagyobb "hasznot" hoznak a nemzetnek, mint amennyit a működtetésükre fordít az állam. Ugyanakkor kétségtelenül konkurenciát is jelentenek az állami szektor számára a tanulólétszám és az eredményesség tekintetében egyaránt. Intézményeink többségének nincs gondja a tanulólétszámmal. Sok helyen még több lenne a diák, ha nagyobb lenne az intézmény befogadóképessége. Ez viszszatetszést kelthet egy-egy olyan településen, ahol az önkormányzati intézményeket sorra megszüntetik, vagy összevonják. A rendszerváltás óta alapított egyházi intézmények 10-15 év alatt nemcsak fölzárkóztak az államiak színvonalához, hanem új színt, bizonyos többletet adnak az egész magyar közoktatásnak. Nevelési programjukban komoly értékek fogalmazódnak meg, amelyek megvalósítására, életté váltására törekszenek, és amelyeket bátran képviselnek is, bárhol jelennek meg: versenyeken, érettségin, felsőoktatásban. A pedagógusok segítik tanítványaikat abban, hogy a hit és műveltség között szintézist teremtsenek, és azon fáradoznak, hogy a hit személyes élménnyé, meggyőződéssé érlelődjék bennük. Az egyházi iskolák növendékei tehát nemcsak a tantárgyakban érnek el kimagasló eredményeket, hanem személyiségük és emberségük formálását is az örök értékekre alapozzák. Egyéni életútjuk, karrierjük alakításában fontosnak tartják a haza, a család, a kisebb és tágabb közösség érdekeit, a szociális érzékenységet, a más gondolkodásúak iránti toleranciát és elfogadást.

Egy keresztény szellemben felnövekvő nemzedék remélhetőleg hozzá fog járulni a nemzet megújulásához: a magyarságtudat, az emberi személy és a családi élet méltóságának, az élet tiszteletének, a nők és a férfiak önbecsülésének, a munka tisztességének, az idősebb nemzedékek megbecsülésének, a kultúra, a pihenés és a kikapcsolódás helyes értékrendjének helyreállításához.

A zsoltárossal együtt kérjük Istenünket, áldja meg pedagógusaink, diákjaink pihenését, és adja meg nekik mindazt, amire szükségük van, szeretete erősítse és bátorítsa őket keresztény elkötelezettségükben! "Pihentében is megáldja az Úr, akit szeret"(Zsolt 126, 6).

Bajzák M. Eszter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu