Bizalom

Kevés nagyszerűbb és megnyugtatóbb érzés van az életben, mint a bizalom. Nagyon keserves úgy élni, hogy nem bízunk vagy nem bízhatunk egymásban. Minden emberi kapcsolatra és azok mindenféle szervezett formáira igaz ez a házasságtól és a barátságtól kezdve a családon, munkahelyi közösségen át az egész társadalomig. A bizalom érzését (az arra való képességet) éppúgy meg kell alapozni, mint a megbízhatóság jó hírnevét. Ősbizalomról beszélnek a pszichológusok, amelyet még csak nem is születésünk pillanatától, hanem már magzati életünk során édesanyánk feltétlen szeretete alakít ki bennünk. Hogy bennünk is megbízhassanak mások, azt magunknak kell megalapoznunk: szavainkkal, magatartásunkkal. Például igazat kell mondanunk, és be kell tartanunk ígéreteinket, be kell látnunk tévedéseinket és be kell ismernünk vétkeinket. - Ilyen egyszerű ez, mégis nehezen megy.

Attól tartok, nem járok messze a valóságtól, amikor úgy látom: meglehetős bizalmi válságban élünk. Nem korlátozódik ez Magyarországra, de mi itt érezzük elsősorban. Hogy egy példát is mondjak: édesapám ismételgette, hogy ott kezdődik Európa, ahol válaszolnak a levelekre, és szóban (ezer papír, kezesség és kaució) nélkül is lehet komoly üzleteket kötni. Ha szegény apámnak igaza van, akkor ma nagyon messze van tőlünk Európa.

Ki bízna meg egy egyszerű kereskedőben, vállalkozóban - aki esetleg jön, és nyomtalanul megy is -, ha az ország választott vezetője számára is könnyedén átléphetők a megbízhatóság legalapvetőbb követelményei? Április 5-én a miniszterelnök-jelöltek tévévitájában például ijesztgetéssel vádolta ellenfelét, és arra szólította fel, hogy "ha akkora a baj, álljon elő a farbával". Május 26-án pártja parlamenti frakciójának ülésén kijelentette: "A kiigazítás nem lehetőség, egyszerűen meg kell csinálni, mert nagy a baj."

Az ígéretekről ma már szó sem esik, csak a reform fedőnevű sokkterápiáról, amely elsősorban a kisvállalkozóknak, a bérből, fizetésből és nyugdíjból élőkre hárítja az elmúlt évek rossz politikájának anyagi terheit. A másfél hónapja hangoztatott kecsegtetéseket - remélem, nem felejtettük el őket - mindannyian szembesíthetjük a mostani bejelentésekkel.

Szóval nemigen lehet bízni olyan emberekben, akik gyakorta botlanak az igazmondás nehéz útján, akik számára hamar feledhetők az általuk tett ígéretek. De az is igaz, hogy hiba volna, ha eluralkodna rajtunk a teljes bizalmatlanság. Ne általánosítsunk; aki méltó rá, abban bízzunk, és aki nem, annak is adjunk esélyt, ha mégis jelét adja, hogy méltó lehet rá.

Örömmel jelentem, hogy igazmondáson értem a magyar miniszterelnököt. Már hosszú ideje hangoztatja, hogy az ország javát akarja. Úgy látom, ez megfelel a valóságnak. Az ország javainak nem kis részét már meg is szerezte...

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu