Hangok Mozartról

Irodalmi divertimentók Wolfgang Amadeusról

Az idei Mozart-évben harminc bécsi templom közös vállalkozásban csokorba kötötte Mozart vallási tartalmú műveit, és első alkalommal mutatja be azokat kronológiai sorrendben: a naiv ifjúkori kompozícióktól az érett művész tragikus halotti miséjéig. A Mozart és a vallás című hatalmas vállalkozás egy koncertsorozat, melyben a művek Mozart szellemében, egyházi liturgia keretében szólalnak meg.

Jóllehet Mozart tagja volt a bécsi szabadkőműves páholynak, életében a hit fontos szerepet játszott. Sok utalást tett erre leveleiben is, köztük az 1781. június 13-án keltezettben, melyet atyjának, Leopold Mozartnak írt: "Legyen nyugodt, Atyám, a vallást messze nem nélkülözi életem!" - A God is our refuge kezdetű motettától a miséken át a Requiemig jobban nyomon követhető a művész kompozíciós kibontakozása, mint az operáiban. Bécsben most főként azokban a templomokban tartanak Mozart-koncerteket, amelyek közvetlen kapcsolatban álltak a zeneköltő személyével: ilyen például a Peterskirche, ahol Mozart fia, Karl Thomas a keresztséget kapta, a Stephansdom és a Deutschordenskirche. A programsorozattal egy időben jelent meg egy népszerűsítő munka, mely végigvezeti az érdeklődőt az egyházi zene mozarti birodalmában, feltüntetve a legnagyobb előadókat, és kiegészítve azt néhány kortárs, így Joseph és Michael Haydn, továbbá Antonio Salieri témába vágó zeneműveivel.

Kurt PalmMozart kövér és menő címmel megjelent kötete a gasztronómia oldaláról, ínyencként közelíti meg a zeneköltőt. Kevesen tudják, hogy Mozart kedvenc étele a marhanyelv, a fácán és a májgombócleves volt, rajongott a rákért, s e finomságok versekre is fakasztották, melyek - legalábbis zeneileg - kifogástalanok voltak: "Madame Mutter, ich esse gerne Butter!", vagy a Nannerl húgának írt születésnapi jókívánság: "Glück-Wunsch beim Punsch!"

Magyarázatot kapunk arra is, miért játszott oly nagy szerepet a Mozart-operákban az evészet és ivászat, miért kedvelte a nyalánkságokat és Marzeminót Don Giovanni,és miért áhított Papageno "vaskos étket és pohár jó bort". Ebédre borjúbecsináltat, csemegeként fügét, dinnyét, őszibarackot ajánl Mozart, éjszakára csupán darabka sajtot kenyérrel és néhány pohárka borral. A böjtölés láthatólag nem volt erős oldala, és nemritkán a szakácsnőt emelte angyali magasságokba. A könyv utolsó bekezdése azonban Mozart vallási ars poeticája is lehetne: "Mivel a halál az élet végső célja, néhány éve úgy igyekszem e baráttal összemelegedni, hogy nem ijesztő már számomra, hanem megnyugtató, sőt vigasznyújtó. Köszönöm Istenemnek, hogy kezembe adja a kulcsot az igazi boldogsághoz és megváltáshoz, melyért hálával tartozom neki, és e hála érzését szívből kívánom embertársaimnak is."

A Scherz Kiadó Elalvás előtti hangulatos olvasmány Mozartról című miniválogatása egészen új szempontok szerint állítja az olvasó elé Wolfgang Amadeust és korát. Nemcsak a "mindenki kedvencét" mutatja be eredeti levelek, krokik formájában, hanem az életművészt is. Aki eddig nem tudta, az ebből a gyűjteményből megtudja, hogy Mozart nemcsak szenvedélyes szerelemmel komponált, hanem féktelen boldogságot sugárzó történeteket, meghatóan szomorkás leveleket is írt, viccel, szellemességgel, bájjal gazdagítva azokat, melyek saját műfajukat túlszárnyalva apró irodalmi gyöngyszemekké sikeredtek. Az esszék, anekdoták más csoportja barátoktól, kortársaktól származik, akik istenítik, irigylik, vagy éppen könnyelmű életmódja miatt ostorozzák a zeneszerzőt. A költészet és a valóság eggyéolvad az olvasó szemében, emberi közelségbe hozva "tárgyát", és halhatatlanná téve őt.

Ludwig Kusche írása (Szerelmem, Mozart) a művész nevével és "színevátozásaival" foglalkozik. A fiúcska, aki "Joänes Chrysost Wolfgangus Theophilus fil. leg." egyházi anyakönyvi bejegyzéssel látta meg a napvilágot Leopold és Anna Mozart hetedik törvényes gyermekeként, hamarosan rájött, hogy a szenteket és egyházatyákat bőségben idéző névhalmozás szeretett atyja ötlete volt, aki kenyéradója, Sigismund von Schrattenbach salzburgi érsek felé akart tenni egy tisztelgő gesztust. A kis Mozart azonban fittyet hányva az írásra, a Theophilust Amadeussá alakította, ami a művészet és a kor társadalmi nyelvén - mely elsősorban francia és olasz volt - zeneileg is sokkal jobban hangzott. Nemcsak a formát, de nevének írásos képét is hangulata, kedve, humorérzéke szerint változtatta - mintha csak a név "variációk egy témára" lett volna számára. Így például nevének M vagy z betűjét egyik alkalommal német, máskor viszont latin betűvel írta, más-más kacskaringót biggyesztve hozzájuk. Néha kunkort rajzolt, máskor minden arabeszk nélkül "csupaszon" hagyta neve utolsó betűjét. - Következtetés? Mozartban kevés volt az állhatatosság, életének minden percében más és más ember volt. Öntörvényű szuverenitással játszott - tudatos formaérzéke és fegyelmezettsége dacára - egy hihetetlenül széles művészi és karakterskálán.

A mélyen érző fiú "Egy asszonyka vagy lányka" játékos mottóval és "Varázsfuvola"-utalással kezdődő levélben igyekezett meggyőzni atyját Weber kisasszony erényeiről, mely szerelemből, akárcsak az opera buffában, házasság lett. Egyik támogatójához intézett kérelmező levelei eldöntetlenül hagyják a kérdést, hogy a zsenit valóban rosszul honorálta kora, vagy inkább csak szeretett nagy lábon élni. Azt is megtudjuk, hogy Mozart a Requiemelőtt megérezte halálát: "Úgy tűnik, nemsokára nekem muzsikálnak az angyalok", sőt arra is kapunk utalást, hogy temetésének körülményei, bár nem voltak a legszerényebbek, nem igazán hagytak nyomot a jövőnek. Bécs, a nagy zeneköltő városa ma sem tudja, hol is nyugszik valójában Mozart.

Reviczky Katalin (Bécs)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu