Szentírás-magyarázat

"Hogy el ne értéktelenedjetek"

Évközi 11. vasárnap, úrnapja - Mt 14,12-16, 22-26

Megremeghetett a toll a szent szerző kezében, amikor leírta úrnapi olvasmányunk szavait: "Látták Izrael Istenét... Ettek és ittak" (Kiv 24,10-11). Bár az ószövetségi ember meg van győződve arról, hogy Istent senki ember sem láthatja, itt mégis azt olvassuk, hogy Mózes és a vének felmentek a hegyre, és látták Istent. Ővele, az ő színe előtt ettek és ittak. Megsejt valamit az Ószövetség embere abból a titokból, hogy Isten nemcsak megteremtett minket, nemcsak távolról akart szeretni minket, hanem egészen egy akart velünk lenni. Velünk akart enni, s önmagát adta ételül nekünk.

Jézus a tanítványait egy vizeskorsót vivő férfi után küldi. Abban az időben ritkaság volt, hogy egy férfi korsót vigyen a fején, ez az asszonyok dolga volt. Ezért lett jel ez a vizeskorsót vivő férfi. Feltehetően egy esszénusról van szó, akinek nem volt felesége. Az utolsó vacsora terme Jeruzsálem esszénus negyedében található, Jézus egy esszénus házban, egy megbízható ismerősnél lehetett vendég ezen az utolsó vacsorán.

A zsidó húsvéti vacsorán a családfő a gyermekek kérdéseire elmagyarázza, hogy minek mi a jelentése. Jézus ennek a magyarázatnak a helyén mondja tanítványainak a felfoghatatlan mélységű szavakat: "Ez az én testem... Ez az én vérem." Ahogyan az emberi szerelemben két ember egészen egymásnak adja önmagát, úgy Isten ételül adja magát az embernek. Ami az emberi szeretetben mindig töredékes marad, azt Isten teljességgel megvalósítja.

Szent Ágoston írta: "Hogy el ne értéktelenedjetek, igyátok a váltságotok árát." Hogy el ne értéktelenedjen az ember, vegye Krisztus testét és vérét. Az Eucharisztiában nemcsak Krisztus testét és vérét kapjuk, hanem a saját igazi méltóságunkat, értékünket is. A végtelen, örök Isten arra méltat minket, méltatlanokat, hogy önmagát a kezünkbe adja. Nem véletlen, hogy a történelemben az emberi méltóság legigazibb megbecsülése az Eucharisztia titkából fakadt. Elég csak Teréz anya szavaira gondolnunk. A hajnali szentségimádás után azt mondta a nővéreknek, akik indultak a leprások, a haldoklók szolgálatára: "Most menjetek, és folytassátok, amit itt tettetek. A szenvedőben és a haldoklóban ugyanannak a Krisztusnak a testét érintitek, akit itt imádtatok."

Székely János

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu