LITURGIA

A fehér szín az, amely Istent megilleti

(Liturgikus eszközök - 20.)

Istentiszteleti életünkhöz nemcsak az épületek, a szépen berendezett templomok tartoznak, hanem az elmúlt időszakban bemutatott liturgikus ruhák is. A kép még azért nem teljes, mert egyetlen szempontot kihagytunk: a liturgikus öltözetek színeit.

Ha visszamegyünk a mózesi korba, már ott olvashatjuk a következőt: "Készítsenek tehát bátyád, Áron számára és a fiai számára szent ruhákat, hogy ő mint pap szolgáljon nekem. Használjanak hozzá aranyat, vörös és kék bíbort, karmazsint és bisszust" (Kiv 28,6), hogy ezekben vegyenek részt az összejöveteleken.

Az első keresztény századokban nem találunk utalást az öltözetekre vonatkozóan. Az ősi bazilikákban tetszés szerinti színű ruhákban ábrázolják a szent szolgálatot végzőket. A milánói Szent Ambrus-bazilikában a sárgás miseruhát viselő Szent Ambrus püspök teljes alakú, az V. századból való mozaikja látható. Egy évszázaddal később már vörös színű ez az öltözet. Számos IV-V. századi írás beszél a "fényes, ragyogó öltözetekről", amelyek különféle színűek voltak. Ekkor már készítenek arany és vörös drapériákat, és az oszlopokon nyugvó cibóriumoknál is kifeszítenek díszes függönyöket. Az oltárokat ekkor csak fehér textíliákkal takarták le.

A IX. századtól már egyre inkább figyeltek a liturgikus ruhák színeire is. A keresztjáró napokon sötét színű liturgikus ruhát öltöttek a pápa és a diakónusok, és egyes kutatók szerint a Karoling-korban már nyolcféle színű liturgikus ruhát használtak. A szokásosokon kívül barnát, kéket, vöröset és feketét. A XII. században már kialakult egy, a maitól eltérő rend: így adventben és a bűnbánati napokon feketét, Szent István vértanú ünnepén vöröset, karácsonykor vöröset, aranyat vagy fehéret, vízkeresztkor és Urunk mennybemenetelekor kéket, nagyböjtben feketét használtak.

III. Ince pápa (+1216) De sacro altaris Mysterio című művében előírja öt liturgikus szín - fehér, vörös, zöld, fekete és viola - használatát a megfelelő liturgikus napokon. Tulajdonképpen ezeket a liturgikus színeket hozza az V. Piusz pápa féle Missale Romanum (1570), és ezt a gyakorlatot folytatja az egyház mind a mai napig. Voltak helyek, ahol a kék szín a Boldogságos Szűz ünnepein használatos volt, de ez a gyakorlat mára teljesen megszűnt. A rózsaszínű miseruha használata advent harmadik és nagyböjt negyedik vasárnapján lehetséges.

A sorozatunkban említést tettünk az úgynevezett liturgikus alsóruhákról, mint az alba vagy a vállkendő. Ezek mindig fehér színűek. A felsőruhákat készítik finomabb textíliákból, és ezek lehetnek a liturgikus időszaknak vagy a napnak megfelelő színűek. Nemcsak a miseruháról van szó, hanem a litániákon vagy más egyéb szertartásokon használt palástokról, koncelebrációs stólákról is. Mivel a liturgia ünnepélyességéhez a szép ruha hozzátartozik, méltó, hogy művészien elkészített és kidolgozott legyen. Ahogy minden korban, ma is vannak olyan személyek, akik művészi adottságokkal rendelkezve készítik a legszentebb ünnepléseinkhez szükséges liturgikus ruhákat.

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu