"Mint a bárányokat a farkasok közé"

Mindszenty József bíboros beszédéből

Utoljára másfél évvel ezelőtt szenteltem papokat: Veszprémben, a törvényszéki fogház föld alatti, katakombaszerű sötét helyiségében. Különös papszentelés: fogoly volt a szentelő, foglyok voltak a szentelendők. A tíz kispapnak volt egy gyertyája, egy karinge és egy miseruhája, de mindegyikre jutott külön fegyveres fogházőr. A szentelésen ott volt a királyi törvényszék derék, hívő elnöke, kívüle részt vett tizenhat fogoly pap és húsz-huszonöt világi fogoly. Történt pedig a szentelés az egyház nagy szabadságvédőjének, Szent Ambrusnak ünnepén 1944-ben. Abban a tudatban fogtam a szentelés fölséges szertartásához, hogy az nem fejeződhet be, mert jöhet az ipari vidéken gyakori repülőtámadás, a közeli megszálló hadsereg, és jöhet a beígért rabszállító autó, amely a szentelőt is, szentelendőt is, a résztvevők egy részét elviszi - mint jelezték - a komáromi Csillag-erődbe vagy Kőhida fegyintézetébe.

Isten úgy akarta, hogy a három akadály egyike sem akkor, hanem később következzék be.

Azt mondtam akkor az Üdvözítővel a szentelteknek: "Íme, úgy küldelek titeket, mint a bárányokat a farkasok közé." - Ma nektek sem mondhatok fiaim egyebet.

Főegyházmegyénk túldunai gyönyörű részében meghaltak az emberi jogok akkor, amidőn az egész világra életbe léptették sokféle chartákkal azokat. Kihirdették öt világrésznek a félelem-, rettegés- és nyomormentes békét, a Csallóköz tájára húzódott megsűrűsödve a félelem, rettegés, nyomor. Vásári barmok sorsára jutottak ott szegény katolikus és egyéb magyarok. De a világ más táján is van-e tisztelete a tízparancsolatnak?

Mindenesetre ti ma is fölséges nagy hatalommal mentek ki a világba.

Még cseng, de csengjen is fületekben, hogy a papnak áldozatot kell bemutatni. De magatokat, életeteket is áldozzátok fel; áldást osztani - de áldjátok meg bántalmazóitokat és üldözőiteket is. Hirdetni a Megfeszítettet, és mellette a Fájdalmas Anyát, aki népetek vigasztaló Nagyaszszonya. Keresztelni - a világ akadékoskodik, ti kaput tártok nekik az örökkévalóság felé a keresztséggel, a bűnbánat szentségével.

Maradjatok ebben a lelkiségben tovább is. Végül pedig álljatok oda Prohászka szobra elé, és szívjátok magatokba az ő eligazító jelmondatát: Dum spiro, spero. Amíg csak lélegzem, remélek a gyűlölet fölött a szeretet végső győzelmében.

(Papszentelés az esztergomi bazilikában - 1946. június 10-én)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu