Ami igazán gyógyít, az a szeretet...

Gondolatok az egyetemes testvériség napjára

A Fokoláre mozgalom által szeptember 16-ára szervezett Egyetemes testvériség napja címet viselő rendezvény előkészítő fórumbeszélgetéseinek második témája az élet kultúrája volt. Honnan ez a furcsa szókapcsolat? Az élet védelméről többet hallunk, különösen az élet kezdete és vége, az abortusz és az eutanázia kapcsán. Amióta II. János Pál pápa az Élet evangéliuma kezdetű enciklikájában komoly veszélyként írta le a halál kultúrájának terjedését, jogos az igény, hogy az élet kultúrájáról is szót ejtsünk.

Keresztény ember számára egyértelmű, hogy életét ajándékba kapta, és emberi méltóságunkban istenképiségünk mutatkozik meg. Meggyőződésünk, hogy az élet öröm forrása, és Istennek nem is lehet más terve velünk, minthogy az élet teljességét kínálja fel.

De mit gondolhat az, aki nem hisz Istenben? A természeti törvények tőlük is elvárják az élet tiszteletét és védelmét. Az ember önrendelkezési jogára hivatkozva azonban gyakran figyelmen kívül hagyják ezt a törvényt. El akarják dönteni, hogy az élet mikor és hogyan jöjjön a világra, mikor és hogyan távozzék onnan. És természetesen semmi olyat nem vállalva, ami számukra kellemetlenséget vagy szenvedést jelentene.

Az élet kultúrájáról beszélve nemcsak az élet fizikai értelemben vett valóságának védelmére szeretnénk felhívni a figyelmet. Fontos számunkra az élet lelki-szellemi oldalának kiteljesedése is, az ember-Isten kapcsolat eredeti harmóniájának, mint az élet forrásának helyreállítása. Ezért kerüljük a rágalom, a harag, a megalázás, a szeretetlenség pillanatait, és kapcsolatainkban a békét, az odafigyelést, a testvéri szeretet építését segítsük elő. Saját életvezetésünkkel, döntéseinkkel tudunk legjobban meggyőződésünkről vallani. Azzal, ha meglátjuk az élet apró örömeit, azzal ha a családban szeretettel ápoljuk a beteget, ha elfogadjuk a megszülető életet, ha vigyázunk a környezetünk épségére.

*

A téma kapcsán a testi-lelki egészségről, az élet kultúrájának sokszínűségéről beszélgettünk Nagy Márta háziorvossal, a Fokoláre mozgalom önkéntesével.

Hogyan tud segíteni mások testi-lelki egészségének megőrzésében - nemcsak mint orvos, hanem mint hívő ember?

- Test és lélek elválaszthatatlan. Rengeteg pszichoszomatikus betegség ismert, melyek kialakulásában meghatározó ok a stresszes életmód, az általános érték-elbizonytalanodás következtében kialakult szorongás. Mint orvos megadom a szakma szabályai szerint a kezelést, de nagyon fontos, hogy szeretettel forduljak ahhoz, aki odajön hozzám, illetve hogy felhívjam az illető figyelmét arra, amit rendeznie kell az életében. Például beszélgessen a házastársával, vagy adjon szabadidőt magának. Ami igazán gyógyít, az a szeretet. Orvosként nem az a dolgom, hogy közvetlenül Istenről beszéljek. De ha hosszabb idő után mélyebb kapcsolat alakul ki közöttünk, vagy az élete végéhez közeledő idős beteg számára ez fontos, akár ezekről a legszemélyesebb, lelki dolgokról is kell beszélni. A szeretet apróságokban nyilvánul meg: tisztelet, odafigyelés, türelem. Ebben nagy szerepet játszik az, milyen lélekkel végzem munkámat, hogyan gondolok a betegeimre, imádkozom-e értük.

Mint háziorvos sokféle élethelyzetben találkozik emberekkel...

- Van, hogy nagyon komoly döntéshelyzetben kell segítséget adnom. Volt egy anyuka, aki nekem mondta el, hogy lánya, aki még nincs férjnél, gyermeket vár, s megkérdezte a véleményemet. Ilyen helyzetben mindig tanúságot teszek meggyőződésemről, neki is határozottan azt javasoltam, hogy semmiképpen ne kényszerítse lányát abortuszra, mert a magzat is élet. A kisbaba azóta megszületett, s a család szemefénye. Nekem négy gyermekem van, és sok esetben már az is bíztatás, ha látják, tudják ezt.

Nemcsak a konkrét életvédelem tartozik az élet kultúrájához, hanem az életforma, az életvitel is...

- Nagyon fontos az élet minősége. Nemcsak nekem mint orvosnak, hanem minden embernek az a feladata, hogy kibontakoztassa magát, ahogyan Isten elgondolta őt. Ugyanakkor a másik embernek is lehetőséget és segítséget kell adnunk ehhez. Ide tartozik, hogy nem rongálom a szervezetemet cigarettával, alkohollal, ajzószerekkel. Egyik betegem például a családja támogatásával kijött az alkoholizmusból, sőt megváltoztatta egész életvitelét. De itt nem csak az egészségügyi tanácsokról van szó. Ide tartozik például az is, ha bíztatok egy fiatalt, hogy tanuljon tovább. Mindenkinek lehetősége van a segítésre a maga területén. Persze sok kudarc is éri az embert, hiába a legjobb szándék. Ám nagyon fontos az újrakezdés. Például, ha rosszul indul a reggel, még nincs elrontva az egész nap. Ezt a tapasztalatomat mindenkinek próbálom átadni: amíg élünk, újra lehet kezdeni. Ez az élet minden területén igaz. A rendelésen ezt nagyon jól érzi az ember: az egyik beteg problémáját nem adhatom át a következőnek; ahogy kimegy, új lapot kell kezdeni. Minden pillanat egy új kezdet lehetőségét hordozza.

H.A. - Sz.A.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu