Ha szemem elűzi a gonoszt

Amikor fényképeket készít az ember, annyi mindenre figyel, hogy nem nagyon vesz mindent tudomásul, amit lát. Igazából a nagyítás közben veszi észre és figyel fel azokra a részletekre, amelyek ott elkerülték a figyelmét. De megtörténik, hogy még ekkor sem tudatosul minden benne. Erre példa az itt látható kép, amely Szent István kőkoporsójának egy részletét mutatja.

Varjú Elemér a koporsó készítőjét velencei mesternek tartja, készülési idejét pedig a faragványok stílusa alapján a XI. század elejére helyezi. Díszes kivitele előkelő megrendelőre és föld felett való elhelyezésre mutat. Mivel a XI. században más királyt nem temettek a székesfehérvári bazilikában, mint Szent Istvánt, arra az eredményre jut, hogy a szarkofág egykor a szent király testét rejtette magában. A koporsó készítője pedig Orseoló Péterrel jött velencei művész lehetett. Gerevich Tibor a szarkofág XI. századi művészi mintaképeit felkutatva, azt a velencei művész és segédje munkájának tartja, és korát 1040 körül állapította meg. Marosi Ernő szerint venetói vagy dalmát kőfaragók egy csoportja vett részt István király építkezésein, s dolgozott a király 1038 táján készített székesfehérvári szarkofágján is.

Szent István kőkoporsója finomszemcsés, fehér mészkő, amelynek három oldala díszített, a negyedik, mellyel a falnak támaszkodott, díszítetlen. Dercsényi Dezső leírását követve "a rövidebb oldalon gazdag tagozású keretben jobbra repülő szárnyas angyal kezében a halott lelkét jelképező pólyás csecsemővel. A díszítetlen oldal minden bizonnyal a koporsó falhoz való támasztására szolgált. A felső sarokban lyuk látható. A török időben valószínűleg itatóvályúnak használták a kőkoporsót. Az épebb hosszoldalt két hornyolat és pálcatag kereteli, a díszítésre rendelkezésre álló teret hármas szalag osztja öt, megközelítőleg egyforma mezőre. A hármas szalag balról és jobbról két-két kör alakú, nyolcszirmú virággal díszített mezőt alkot, míg a középső mezőt oszlopszerűen választja el. Ez utóbbiban hatszárnyú angyal, kerub foglal helyet, fölötte jobbra és balra egy-egy rozetta, alatta hámszögű csúcsos levél ül a kereten." Ez a részlet látszik e képen.

Amikor megmutattam a régész Kralovánszky Ivánnak, aki talán a legjobban ismerte a királyi város középkori emlékeit, rögtön a képen látható szemre mutatott: Látod, ez itt egy gonoszelhárító jel. (Azóta is szégyenkezem, hogy rögtön nem vettem észre.) Íme, a szemmel verést elhárító ráolvasásnak, imának ezeréves emléke. Épp olyan a szerepe, és ettől még érdekesebb és különösebb, mint a test sérthetetlenségét jelképező egyiptomi Udzsat-szemnek vagy istenszemnek, amelyet - Dobrovits Aladár egyik könyvében láttam - a mai egyiptomi taxik oldalára is fölfestenek.

Kísért a múlt? Nem, hanem kísér a múlt, s ezért ne csak megértők, de hálásak is legyünk.

Móser Zoltán

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu