Álarcosbál

Meddig tarthat? - Micsoda kérdés ez? - háborognak azok, akik még ismerik valamelyest a mértéket. Legfeljebb húshagyókedd éjfélig. Akkor ugyanis véget ér a farsang. Másnap, hamvazószerdán megkezdődik a böjt. Nincs rend a világban - az emberi fejek is a világ részét képezik -, amelyben nem ismerik a mértéket. És ennél már csak az veszedelmesebb, ha nem is akarják ismerni.

Szóval eljön az idő, amikor le kell hullaniuk az álarcoknak. Végül ki kell derülnie: ki kicsoda is valójában. A szép, ifjú hölgy vagy úrfi maszkja mögött olykor egészen más arc lapul. A fájdalmas csalódás pillanata lehet ez a táncpartner számára. De az álarc viselőjének is, aki esetleg már kezdte elhinni, hogy azonos azzal, akinek mutatja magát. Jó esetben persze felszabadult nevetés kíséri az álarcok lehullását - máskor viszont keserves kijózanodás. De az igazságnak ki kell derülnie - ezt valahol mélyen mindenki tudja, vagy sejti legalább. Álarcosan lehet bálozni, kacérkodni - de milyen jó, hogy nem lehet például házasságot kötni.

A maszkok lehetnek ijesztők vagy megszépítők - aki álarcot visel, az rejteni akar valamit. Gyengeségét, rútságát, igazi kilétét vagy szándékát. Valljuk meg, a báltermen kívül sem ritkák a maszkok: a tévé képernyőjéről például sokan néznek vissza ránk a felelős államférfi maszkjában, amelyen hol a nemzet gondjain töprengő homlokráncolás, hol a népboldogítás ígéretesen biztató mosolya az uralkodó. Csakhogy ami helyénvaló a báli forgatagban, az korántsem az a hétköznapi életben. De még az ünnepi szónoklatok alkalmával sem. Az álarcos gavallér udvarlása ("lehozom magának a csillagot az égről") nem azonos a politikai ígéretmondó behízelgésével ("tejben-vajban fogom füröszteni önöket").

Akik még ismerjük a mértéket (remélem, elegen vagyunk ilyenek), tudjuk, hogy a legvégén járunk a farsangolásnak. Ha netán megszédültünk is kicsit a pezsgőtől, bortól (kinek mi jutott az idei farsangban...), immár a józanság ideje következik. Aki mostantól kezdve álarcot visel, az nem ismeri a mértéket. Az nem tudja, hol a határ. Töprengenünk sem érdemes azon, mit rejt valójában a maszkja. Legyen elég, hogy tudjuk: valami olyasmit, amit takargatni akar. Nem kell nagyon haragudnunk rájuk, csak tessékeljük vissza őket a bálterembe, ahol ezek a maszkot viselők együtt szórakozhatnak tovább - egymással. Különben ugyanis olyan bálban találjuk magunkat, amely nem a miénk - hanem az ő bulijuk.

A minap egy angol politikus azt mondta magyar kollégájáról, hogy kedves mosolya mögött acél húzódik. - Akkor ez a mosoly: álarc.

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu