 |
 |
 |
 |
2006.02.26
|
Megjelent
az Adoremus különszáma. Keresse és kérje! |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Érték, amelyet támogatnunk kell Pápai Lajos püspök az egyházi iskolák anyagi helyzetéről
Vasárnap országos templomi gyűjtés lesz a katolikus iskolák javára. Az egyházi oktatási intézmények jelenlegi helyzetéről, a támogatásokról és azok elosztásáról Pápai Lajos győri megyés püspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia iskolabizottságának elnökével beszélgettünk.
- Az illetékes minisztérium minden év végén kiszámolja, hogy az ország önkormányzati iskoláiban milyen összegű volt a kiegészítő támogatás, s ennek átlaga alapján kalkulálja ki az egyházi iskolák támogatására szánt pénzeket. A 2004-es elszámolás alapján 1 milliárd 912 millió forintban határozták meg ezt, vagyis a történelmi egyházaknak kiegészítő támogatás címén összesen ennyi pénzt kellett volna kapniuk 2005-ben. Azonban - mint ismeretes - a kormány először mindössze 250 milliót ajánlott fel az egyházaknak. A hosszan tartó huzavonát követően végül 912 millió forint került a költségvetésbe, a fennmaradó egymilliárdról nemes egyszerűséggel "megfeledkeztek". A történelmi egyházak vezetői nemrég a miniszterelnöknél jártak, aki végül átutaltatta a hiányzó összeget. Azt, amelyet minden vita, tüntetés nélkül meg kellett volna kapnunk. A kiegészítő támogatás mire elegendő? - A kívülálló azt gondolhatja, óriási összegről van szó. Ezzel szemben a győri egyházmegyében munkatársaink tizenharmadik havi juttatását tudjuk kifizetni ebből. Ráadásul 2006-ban további megszorítások lesznek, normatívákat veszítünk el. Egyházmegyénkben a gyerekek után járó idei januári fejkvóta öt és fél millió forinttal kevesebb a tavaly decemberinél. Iskoláink üzemeltetésénél az elmúlt évben 110 millió volt a hiány, amelyet az egyházmegyének kellett kompenzálnia, idén - számításaink szerint - 170-200 millió közötti összeget kell hozzáadnunk az iskolák pénzéhez. Ebben a tanévben ezt még mindenképpen kifizetjük, de ha ez a folyamat tovább tart, nem tudom, mi lesz... A közgyűjteményeket tekintve pedig még rosszabb a helyzet, hiszen a kincstár, könyvtár, levéltár területén ötven százalékkal csökkentették a támogatást, holott már a korábbi összeg is kevés volt. Az állam részéről merült fel az igény, hogy gyűjteményeink nyilvánosak, kutathatók legyenek, s ehhez akkoriban támogatást is ígértek. Alkalmazottakat nem szeretnénk elküldeni, mert a munkájukra szükség van, de ha visszaveszik a pénzt, a nyilvánosság előtt be kell hogy zárjuk az intézményeinket. Arra nincs lehetőségünk, hogy az állam helyett egyházközségek, plébániák támogatására szánt pénzből biztosítsuk mindenki számára a hozzáférési lehetőséget. Visszatérve a katolikus iskolákra: véleménye szerint miben tapasztalhatjuk társadalomformáló, pozitív hatásukat? - Ahogy a negyven év diktatúra alatt a nyolc működő katolikus iskolának óriási szerepe volt, úgy a mostani több száznak természetesen még nagyobb a jelentősége. Van eredménye az elmúlt évek munkájának. Időközben felnőtt egy generáció, melynek tagjai a katolikus egyetemeken végeztek, s ma már levéltárosok, tanárok, akik színvonalas munkát végeznek. De a katolikus középiskolákból jött diákokon is meglátszik a nevelés hatása. Nem utolsó szempont, hogy a kispapjaink fele ezekből az újonnan indult iskolákból került ki. Ez az iskolarendszer az egyház olyan kincse, amelyet mindenképpen fenn kell tartani. Baloldali, liberális körökből gyakran éri az egyházi iskolákat az elitképzés, a szegregáció, a diszkrimináció vádja... - Iskoláink - néhány kivételtől eltekintve - nem "sztáriskolák", ahová milliomos csemeték járnak. A tanulók többsége olyan elkötelezett keresztény családok gyermeke, amelyek zöme egyáltalán nem nevezhető tehetősnek. Az arányokat tekintve például több rászoruló, illetve roma származású diák tanul nálunk, mint az önkormányzati iskolákban. S ezt érezzük is, mert jelentős kiadásokat jelent például az ingyen tankönyvek biztosítása számukra. Ugyanakkor köztudott, hogy nem hívők is szívesen íratják be egyházi iskolákba gyermekeiket... - Az állami iskolarendszer meglehetősen rossz állapotban van, s a színvonal hullámzó. Ez a helyzet sok - a valláshoz esetleg csak lazán kötődő - családot is arra ösztönöz, hogy gyermeküket egyházi iskolákba írassák, mert így látják biztosítva a jövőjüket. Ne felejtsük el, hogy két generáció nőtt fel hit nélkül, de a katolikus iskolákban folyó nevelésbe vetett bizalom sokakban él. A másik oldalról olykor éppen ezért bírálják a katolikus iskolákat, mert miközben az állami iskolákban egyre kevesebb a gyerek, a mieinkben szinte mindig van kellő számú jelentkező. A hétvégén országos gyűjtés lesz a templomokban az egyházi iskolák számára... - A gyűjtés nagyon fontos, de ne feledjük, hogy a befolyó összeg valójában csepp a tengerben. Pusztán a győri egyházmegyében dolgozók havi fizetése 75 millió forintot jelent. Ha a gyűjtés során egy egyházmegyében összejön 3-4 millió forint, abból egy-egy iskolában ki tudunk cserélni ablakokat, el tudunk végezni egy tisztasági festést, vagy a rászoruló gyerekeknek meg tudjuk venni a tankönyveket. A gyűjtés valójában "szimbolikus gesztus", ami felhívja a figyelmet arra, hogy az egyházi iskolák értékek, amelyeket támogatni kell. Szeretném világossá tenni, hogy amikor az iskolák támogatásáért küzdünk, amikor demonstrálunk, akkor az egyház nem magának kér pénzt, hanem azoknak a gyerekeknek, illetve szüleiknek, akik ugyanolyan adófizetők, mint bárki ebben az országban. Másfél évtizeddel a rendszerváltás után pedig ne legyen másodrangú állampolgár az, aki egyházi iskolába akarja járatni a gyermekét. Pallós T.
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
