Liturgia

Textíliák az oltáron

(Liturgikus eszközök - 7.)

Az evangéliumban olvassuk (vö. Mt 27,59 és a párhuzamos helyek), hogy Arimateai József a keresztről levett Jézus testét tiszta gyolcsvászonba göngyölte, és úgy temette el. Az előző részekben láttuk, hogy a felajánlott adományokat, a kenyeret és a bort, illetve kevéssel később Krisztus testét és vérét már régóta miként vesszük körül az ötvösművészet remekeivel. A maradandó alkotások mellett nem annyira a díszítőművészet, hanem a gondoskodó szeretet jelei azok a vásznak, amelyek az oltáron megjelenő Urat körülveszik.

Az első évezred közepének szokásáról tanúskodó első Római Ordó leírja, hogy a felajánláskor két diakónus nagy fehér vásznat (pallium corporale) terít az oltárra. Erre helyezik a felajánlott adományokat, majd a terítő egyik felével ketten lefödik a kelyhet és a kenyereket. A nagy vászon használata a segédkezők nélküli miséknél egyre kényelmetlenebbnek bizonyult (például felborította vele a pap a kelyhet), ezért már a XI. században említést találunk a két kisebb méretű korporále használatáról. Az egyik, amin az Úr teste (corpus) feküdni fog, a felajánláskor kerül az oltárra. Ezt hívjuk a továbbiakban is korporálénak. A másik vásznat összehajtották, és úgy tették a kehelyre. Később az összehajtott kendő helyett egy kisebb, négyzet alakú textíliát kezdtek használni, amelyet a jobb kezelhetőség miatt, azért, hogy a pap egy kézzel le tudja venni, kikeményítettek vagy kartonnal erősítettek meg. Ezt pallának (fedő, takaró) nevezzük. A korporále és a palla természetesen egyaránt fehér vászonból készülnek. Durandus Vilmos magyarázata szerint ennek az oka az, hogy az Urat is vászonba csavarták halála után. Az összehajtott felső rész pedig az Úr halotti leplének fejkendő része, amelyet összehajtogatva külön találtak meg húsvétkor. E két vászon szélén lehet keskeny csipkeszegély. Díszíteni csak fehér hímzéssel, vagy beleszőtt vászonfonallal lehet. A korporále közepén vagy szélén kis kereszt jelzi, hogy a Legszentebbel érintkezik. Hajtogatása megőrzi benne az Eucharisztia morzsáit.

A kehely tisztítását kezdetben edényben végezték a sekrestyében, majd megtörölték. A XII. századtól van nyoma a purifikatórium (kehelytörlő kendő) használatának, amelyet az 1570-es misekönyv tett kötelezővé. Ez is tiszta vászonból készül, közepén kereszt jelzi szent lefoglaltságát.

A kézmosás után használt lavabo (kéztörlő) már nem tartozik a szent kendők közé, mégis alkalmas vászonból készíteni és sarkában "L" betűvel megjelölni.

Részletkérdések ezek, mondhatnánk. Mégis sokat elárulnak hitünkről: valakiről gondoskodunk-e, vagy csak a külső látványosságra ügyelünk a misék előkészítésénél?

Füzes Ádám

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu