Szentírás-magyarázat

A szeretet iskolája

Ozeás próféta könyve egy szenvedésekkel teli házasság történetének leírásával kezdődik. A próféta egy olyan korban élt, amikor a termékenységi kultuszok, különösen Baal kultusza sok izraelitát elcsábított. A próféta azt a parancsot kapja Istentől, hogy vegyen feleségül egy parázna asszonyt, és fogadjon el bűnben fogant gyermekeket (Oz 1,2). Ozeás feleségül is veszi Gómert, aki valószínűleg a termékenységi kultuszoknál volt prostituált. A próféta feltehetően úgy érezte, hogy nem elég csak prédikálnia ezek ellen az Izraelt megrontó erkölcstelen ünnepek ellen, hanem legalább egy asszonyt ki kell mentenie a bűnből; az életével is jellé kell válnia a népe számára. Hogy a felesége, Gómer mit gondolt erről a házasságról, ezt nem tudjuk meg a próféta leírásából. Három gyermek is születik, de a próféta leírásából nem tűnik bizonyosnak az, hogy Ozeás a gyermekek apja ("Szálljatok perbe anyátokkal. (...) Fiainak többé nem irgalmazok." Oz 2,6). A próféta különleges neveket ad a gyermekeknek (Nincs irgalom, Nem népem; Oz 1,6.9). Végül arról értesülünk, hogy Gómer elhagyta a prófétát, és visszatért régi szeretőihez.

Ozeás könyvének második fejezete a próféta panasza a feleségével szemben. Szemére veti, hogy mi mindent adott neki, ruhát, ennivalót, olajat és bort, ezüstöt és aranyat (Oz 2,10-11), és ő mégis elhagyta. Megfenyegeti, hogy megszégyeníti őt és bosszút áll rajta (Oz 2,12. 15). Nem beszél viszont arról a próféta, hogy mennyire szerette a feleségét. A szeretet szava a vallomásai legvégén fordul elő először, amikor az Úr újra szól hozzá: "Szeress egy asszonyt, aki bár szereti őt a férje, mégis házasságot tör" (Oz 3,1). Ozeás próféta mintha ennek a nehéz házasságnak csak a vége felé kezdené igazán megérteni, hogy milyen kevéssé szerette ő a feleségét; sok mindent adott neki, de talán alig ismerte őt, és alig figyelt rá. Ozeás arra is ráébred, hogy Isten szeretete mennyivel mélyebb és nagyobb, mint az övé, mint akármilyen emberi szeretet. Könyvének elején Istent is hasonlóan haragvónak ábrázolja, mint önmagát ("Senki sem ragadja ki őt a kezemből." Oz 2,12; 5,14). A könyve végén azonban egy gyönyörű vallomásban írja le Isten minden emberi jóságot felülmúló szeretetét: "Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam az én fiamat. (...) Én tanítottam meg járni Efraimot. (...) Olyan voltam, mint aki arcához emeli a csecsemőt. Puha kötelékekkel vonzottam, a szeretet kötelékeivel. (...) Ám ők nem akarnak megtérni, népem kitart a hűtlenségben. (...) Szívem elváltozott, egész bensőm remeg. (...) Nem hagyom hogy fellobbanjon haragom, mert Isten vagyok, nem ember; körödben élő szent, és nem szeretem a pusztítást." (Oz 11,1-9)

Ozeás a saját házassága keserű tapasztalatából érti meg, hogy Isten jósága mennyivel nagyobb az övénél. Minden házasság a szeretet nagy iskolája. Eleinte talán inkább az tud fájni valakinek, hogy milyen keveset kap, milyen kevés a viszonzás. Ám ahogy érlelődik egy házasság, egyre inkább az kezd fájni, hogy milyen keveset adok, néha mennyire érzéketlen vagyok. Egy szép házasság olyan, mint egy szimfónia, ahol két dallam szól, de nem egymásba beleharsogva, hanem egymást erősítve. Egy szép házasság két embernek szinte emberfölötti remekműve. Ozeás próféta házasságáról szóló vallomásai a szeretet művészetének megtanulásához adnak bátorítást, útmutatást.

Székely János

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu