Tücsök és a tárgyak

Naponta több a szó, amit Tücsök megjegyez. Mondja sorban, s persze szépszerivel összeköti a fogalmakat. Aztán az sem utolsó, hogy a megnevezett tárgyak a kezében milyen rangot kapnak: vannak kedvesek és kevésbé szíveltek. De ez a kettősség most kisgyerekkorának játékos "különállása", hiszen ha egy-egy eldobott kocka, legó-elem a részvét varázsát kapja (szegény kocka, fáj neki, ne dobd el), mindjárt fontossá válik. Ki tudja, egyes költők nem ebből a jelenségből indultak-e ki, amikor a vergiliusi megállapítást: "van a dolgoknak könnyük", művészetük középpontjába állították...

Tücsök játszik, beszélget a tárgyakkal, és gondosan viszi magával a minap neki font nyírfa seprűt, hogy takarítsa a havat, rongydarabbal törölgesse az igencsak poros-sáros autó ajtaját. Elnézem ezt a barátságot, buzgalmat, s óhatatlanul bölcs írások jutnak eszembe a környezet védelméről, a "természetes Magyarországról", ahogyan az egyik folyóiratban a szerző jelzi. A felnőttek hebehurgya magatartása, a "semmi sem szent" közönyössége elutasítja a törvényt, és a környezet, a tárgyak, élőlények iránti szimpátiát, pedig e kettő - amint Széchenyi írja - elválaszthatatlan értékeink megvédésében. Nos, ehhez a szimpátia megnyeréséhez is a gyerekkor a kezdő időszak. Az eldobott, majd megsimogatott játékkocka minden másra hárul majd: ápolja az érzékenységet, hogy amit Isten teremtett, valóban jó, ahogyan a Bibliában olvasható. A játék szeretete régebben éppen abban rejlett, hogy kevesebb kész játékot adtak a gyerek kezébe, s így a kócbaba, a háncsfigura, de még inkább az a kő vagy fadarab, amelyet maga a kis játszó nevezett emberkének, állatnak, ekének és így tovább, a legkedvesebbé vált, s dehogy "rontotta" volna el.

Tücsök - mint a legtöbb apróság - kész játékokat kap, haladván a korral, ezt már aligha képes valaki megváltoztatni, ám mégis megtanítható a megbecsülésük, ha a "dolgok lelkét" keressük, és a természetes környezettel hozzuk összefüggésbe. Éspedig a nevelés által. Az unalomig fokozható játékdömping helyett az ízlésesen választott darabok az értékesebbek, s csak örülni lehet, ha a kicsi egyszer csak a faággal is társalogni kezd, ami neki abban a pillanatban a teljesség gyönyörűsége, vagy a szépen lecsiszolt kő, hogy beleálmodja valóságát a "mesének", s általa a szépnek, az igaznak, mivel a védett-óvott tárgyak - maga a természet sohasem hazudik.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu