Katolikusok részvétele és magatartása a politikai életben

A Hittani Kongregáció dokumentuma (5. rész)

"A katolikus tanítás elvei a laicizmusról és a pluralizmusról." - Nem szabad egyetlen hívőnek sem a világiak pluralizmusának és autonómiájának elvére hivatkozni a politikában azon megoldások elősegítésére, amelyek a társadalmi jólét alapvető etikai követelményének védelmét aláássák vagy gyengítik. Itt nem "vallási értékekről" van szó, hiszen ezek az etikai követelmények az emberi létben gyökereznek, és a természetes erkölcsi törvényhez tartoznak. Aki ezeket védi, nem kell, hogy feltétlenül kiálljon a keresztény hit mellett, még akkor sem, ha az egyház tanítása ezeket a követelményeket mindig és mindenütt az emberek és a közjó önzetlen szolgálataként erősíti és védi. Másrészt azt sem lehet letagadni, hogy a politikának is figyelembe kell vennie azon elveket, amelyeknek abszolút értékük van, mivel azok az emberi méltóságot és az igazi emberi haladást szolgálják.

A gyakori utalás a "laicizmusra", amelynek a katolikusok politikai bevetését kellene irányítani, tisztázásra szorul, amely nem csak terminológiai természetű. A politikai társadalom jóléte elősegítésének semmi köze sincs a "vallásossághoz" vagy a vallási intoleranciához. A katolikus erkölcsi tanítás számára a laicizmus, értve alatta a civil és politikai szféra autonómiáját, szemben a vallási és egyházi - de nem szembeállítva a morális - területtel az egyház által elfogadott és elismert érték, amely hozzátartozik a civilizáció vívmányaihoz. II. János Pál többször figyelmeztetett azokra a veszélyekre, amelyek akkor keletkeznek, amikor összekeverik a vallási és politikai területet. "Nagyon kényesek azok a helyzetek, amelyekben egy sajátosan vallási norma állami törvény lesz vagy azzá válása fenyeget, anélkül, hogy különbséget tennénk a vallás és a politikai társadalom illetékessége, hatásköre között. A vallási törvény azonosítása a civil törvénnyel valójában elnyomhatja a vallásszabadságot és korlátozhat vagy megszüntethet más elidegeníthetetlen emberi jogokat." Minden hívő tudatában van annak, hogy a sajátos vallási cselekedetek (a hit megvallása, az istentiszteleten való részvétel, a szentségekhez való járulás, a teológiai tanítások, kölcsönös kommunikáció a vallási hivatalviselők és a hívők között stb.) az állam illetékességén kívül maradnak, amely nem avatkozhat bele ezekbe, semmilyen módon nem szabályozhatja vagy akadályozhatja, annak kivételével, ha ezt a közrend megalapozottan megkívánja. A civil és politikai jogok elismerése és a közszolgálatok engedélye nem tehető függővé a polgárok vallási meggyőződésétől vagy teljesítményétől.

Egész más kérdés a katolikusok és más polgárok azon joga és kötelessége, hogy őszintén keressék az igazságot és a társadalmi élet erkölcsi igazságait, az igazságosságot, a szabadságot, az élet tiszteletét és a többi személyi jogot törvényes eszközökkel támogassák és védjék. Az a tény, hogy ezen igazságok közül egyeseket az egyház is tanít, nem csökkenti a polgári jogosultságot és azok bevetésének "laicizmusát", akik önmagukra találnak azokban, függetlenül attól, hogy az ésszerű keresés és a hitből fakadó megerősítés milyen szerepet játszott ezen igazságok felismerésekor az egyes polgárok esetében. A ťlaicizmusŤ elsősorban azon igazságok tiszteletét jelenti, amelyek a társadalomban élő emberek természetes felismeréséből származnak, akkor is, ha ezeket az igazságokat egyidejűleg egy bizonyos vallás is tanítja, mivel csak egy igazság van. Tévedés lenne összetéveszteni az igazi autonómiát, amelyet a katolikusoknak a politikában magukévá kell tenni, azon elv támogatásával, amely eltekint az egyház erkölcsi és szociális tanításától.

(Folytatjuk.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu