Uj Ember

2006.02.26
LXII. évf. 9. (3002.)

Megjelent
az Adoremus különszáma.
Keresse és kérje!

Főoldal
Címlap
Érték, amelyet támogatnunk kell
Pápai Lajos püspök az egyházi iskolák anyagi helyzetéről
Erdő Péter levele II. Alekszij pátriárkának
Az 1956-os forradalom 50. évfordulójára készülve
"Megesett rajtuk a szíve"
XVI. Benedek pápa nagyböjti üzenete
Ők is csatlakoztak az imaévhez
A kommunista rezsimek bűneiről
Álarcosbál
Lelkiség
A szeretet iskolája
Szentírás-magyarázat
Dúsan terített asztal
Homíliavázlat
Textíliák az oltáron
Liturgia
Szenvedély és áldozat
Nők a Bibliában
A hét liturgiája
(B év)
Katolikus szemmel
Új bort új tömlőbe
Katolikusok részvétele és magatartása a politikai életben
A Hittani Kongregáció dokumentuma (5. rész)
Nemzet és fogalom
Lapszél
Pálfordulás Zuglóban
Élő egyház
Reményt és jövőt adok!
Városmisszió és nemzetközi kongresszus az új evangelizációért - Budapesten
Továbbra is él a sulivonal
Magasra tette a mércét
Bucsi László karnagyra emlékeztek
Élő egyház
Erdélyi püspökök magyar egyetemi karokért
Lengyel "liberálisok"
- az egyházi iskolákért
Fórum
A vértanú püspök méltó utóda
Negyven esztendeje hunyt el Papp Kálmán
A tanítás zsenije
Múltidéző
KÖNYVESPOLCRA
Fontos tájékoztatás az unióról
Az Olvasó írja
A budaörsi németek kitelepítéséről
Fórum
Elszakítani az embert a földtől...
Kitelepítések 1945 után
Fórum
Mindszenty, a bíboros
A tisztánlátás könyvei
Richard Pipes a vérben fogant kommunizmusról
Fórum
Hívom a családokat...
Brown atya botránya (2.)
Ifjúság
Februári témánk: Élhetünk-e álarcok nélkül?
Szólj hozzá!
Lélek és rend a zűrzavaros világban
Diákok kiállítása a debreceni Mensarion iskolagalériában
Tücsök és a tárgyak
Főhős
Hangulatjelentés
Honlapajánló
K. F. K.
REJTVÉNY
Összekeveredett szótagok
Kultúra
A film mint ikon
Beszélgetés Szaladják István filmrendezővel
Mozart összeköt...
Hangok Mozartról
Buksi bosszúja
Paletta
Mozaik
Ha szemem elűzi a gonoszt
A pápa első enciklikája - magyarul
Havasi gyopár
Szent helyek - csodatevő források (VI.)

 

A vértanú püspök méltó utóda

Negyven esztendeje hunyt el Papp Kálmán

Az immár boldoggá avatott vértanú főpásztor, báró Apor Vilmos püspöki széke több mint egy évig üresedésben volt már. Győr, a keresztény nagyváros és Nyugat-Magyarország népe valami újat, a barna diktatúra után jobb megélhetést, szabadságot, demokráciát remélve már átélte az első csalódásokat, a növekvő félelmet. A háború után Istennél megújulást keresők megtöltötték a templomokat, tömegesen keresték fel a búcsújáró helyeket, sok hivatással gazdagították a lelkipásztori és szerzetes papságot.


Várták az új főpásztort, a vértanú püspök méltó utódát. Amikor azután 1946. június első napjaiban futótűzként elterjedt a híre, hogy XII. Piusz pápa Papp Kálmán soproni városplébánosban látta meg a méltó utódot és a vészterhes időkben is helytállni tudó főpásztort, öröm és megkönnyebbülés járta át sok hívő szívét. Jól ismerték ifjú éveiből és jó híréből.

Leendő papjai lelkipásztori alkatú vezetőjüket látták benne, a hívek körében kitűnő prédikációi keltettek reményeket.

Mindszenty József bíboros hercegprímás szentelte püspökké. Így idézte fel a vértanú elődöt: "A magyar történelem egyebek közt nagy-nagy temető is. Ebben a temetőben három nagy sír nyílik és mered föl előttem: 1241, 1526, 1938-1945. Mind a három sír egy-egy győri püspököt kívánt és vitt el: Gergelyt, Paksi Balázst és Vilmos püspököt."

Vasúton érkezett beiktatása napján székvárosába a hatvanesztendősen is ereje teljében lévő püspök. A püspökvárig vezető út mentén hívei sorakoztak fel tömegesen üdvözlésére. A főispán a romváros újjáépítéséhez kérte segítségét, de ő másféle romok eltakarítására is gondolhatott. Lelkes ünneplés kísérte a püspököt végig Győr belvárosán.

Papp Kálmán első püspöki beszédében többek között elhangzott: "Első szavam: békesség. Az emberek lelke még tele van háborúsággal, kenyértelenséggel, hazugsággal, meghasonlással. A békesség kell. De nem az úgynevezett békebeli nyárspolgári élet, annál több. Amit én akarok hozni: az isteni kegyelem teljessége a lélekben. Összhang és rend a lelkekben, s ennek alapja a hit, az erkölcsi törvények és az egyház kegyelemeszközei. Hozni akarom azután a szociális igazság békességét."

*

Papp Kálmán 1886-ban Sopronban született, bencés diák volt, "tiszta kitűnő" osztályzattal. Osztálytársa volt Serédi György, későbbi rendi nevén Jusztinián (hercegprímás) és Harsányi Lajos győri pap költő. A szemináriumban spirituálisa Barilich János, a maga idejében a legkorszerűbb kispapnevelés és lelkiség szakembere. Pappá szentelése 1908-ban történt. Első kápláni helye Moson, majd négy év után Győrben hitoktató, aztán az első világháború tábori papja. A háború megrendítő élményei után Röjtökmuzsaj csendjébe kérte magát plébánosnak. Innen került 1928-ban Sopronba "haza" városplébánosnak.

Nyolcvanadik születésnapján azt írta papjainak: "Most, amikor az évek súlya alatt mind jobban érzem gyengeségemet, arra kérlek benneteket, tartsátok meg azt a tanítást, amelyet minden alkalommal hangsúlyoztam, amikor hozzátok szóltam: fiacskáim, szeressétek egymást!"

1966. július 28-án hazahívta az Úr. Apor Vilmos méltó utódát kemény hűségben a vértelen mártíromság koronája várta. Nem alkudott meg. "Pax in virtute" volt jelmondata. Az erényben látta és hirdette az ember belső békéjét.

Rosdy Pál

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu