A tisztánlátás könyvei

Richard Pipes a vérben fogant kommunizmusról

A kommunizmus áldozatainak hazai emléknapja előtt egy hónappal, január 25-én az Európa Tanács (ET) közgyűlése határozatot hozott a kommunista rendszerek bűneinek elítéléséről, és megemlékezett a diktatúrák áldozatairól. Az európai baloldal jelentős része felháborodással fogadta a határozatot kiegészítő ajánlást, amely független nemzeti szakértői bizottságok felállítását, európai dokumentációs központ alapítását, a kommunista rezsimek alatt törvénytelenségeket elkövetők elleni vizsgálatok indítását javasolta. Az ajánlás elfogadásához a közgyűlés kétharmados többsége kellett volna. A baloldali (szocialista, szociáldemokrata, kommunista) képviselők nagy részének elutasítása miatt viszont csak a jelképes szövegnek tekinthető, intézkedéseket nem tartalmazó határozatot hagyták jóvá.

Az ügyben magyar képviselők is hallatták a hangjukat. Szabó Zoltán (MSZP) a magyar parlamenti ET-delegáció vezetőjeként öt társával együtt kérelmezte a nemzeti szakértői bizottságok felállítására vonatkozó kitétel törlését az említett ajánlásból. A politikus szerint minden nemes eszme nevében követtek el vérengzéseket, ezért nem lenne helyes "boszorkányüldözést, európai mccarthyzmust indítani" a felvilágosodásig visszavezethető filozófia, a kommunizmus ellen. Hegyi Gyula szocialista európai parlamenti képviselő egy írásában még tovább megy: egyenesen a kereszténység gyökeréig ás, és a szegénységről tanító Jézust emlegeti a kommunizmus hirdetőjeként.Az MTI-nek eljuttatott nyilatkozatában kifejti: a sztálinizmus és más szélsőbaloldali rezsimek bűneit természetesen minden tisztességes ember elítéli, ugyanúgy, mint más diktatúrák gaztetteit és a gyarmatokon elkövetett borzalmakat. A nácizmus és a holokauszt egyedi, abszolút gonoszságát azonban súlyos hiba lenne relativizálni szerencsétlen történelmi párhuzamokkal.

A két nyilatkozó - úgy tűnik - menthetetlenül ifjúkommunista nosztalgiáinak a rabja. Érdemes lenne szakemberhez fordulniuk, aki nem pusztán csillogó szemű úttörőként vagy KISZ-gyűléseken ismerkedett az "eszme" és az abból megvalósult gyakorlat történetével. Jó szívvel ajánlhatjuk nekik is Richard Pipes műveit. A neves - lengyel származású - amerikai tudós, a kommunizmust kutató történészek élvonalának tagja eredeti forrásokra támaszkodva írt műveiben leszámol a kommunizmushoz fűződő számos olyan legendával, amely a tények előtt vakon ma is él. Az idézett szocialista nyilatkozók a feltárt valósággal szembemenetelve azt hirdetik, hogy a kommunizmus alapvetően jó, csak egy idő után "letért a jó útról". Pipes ezzel szemben meggyőzően bizonyítja, hogy a kommunizmust is kezdettől jellemzi az egyesek által a náciknak fenntartott "abszolút gonoszság". Egyik művében a gyökerek tisztázása kapcsán ír arról is, hogy meglehetősen különös vállalkozás a kereszténységet előcibálni a kommunizmus igazolására, hiszen míg Jézus azt javasolja az őt követőknek, az üdvösség felé vezető úton mondjanak le saját anyagi biztonságukról, addig a kommunisták - az egyenlőségre hivatkozva - rendszerint mások javait igyekeztek elvenni.

A kommunizmus védelmezői láthatóan nem akarják tudomásul venni, hogy nem Sztálinnal kezdődött a terror, a sztálinizmus nem valamiféle kisiklás eredménye, hanem szerves folytatása a Lenin - és maroknyi követője - alapította rendszernek. Pipes írja az általa szerkesztett, Az ismeretlen Lenin című dokumentumgyűjtemény előszavában: "Akik még ma is idealizálják Lenint, és Sztálinnal összevetve kedvezően nyilatkoznak róla, nem sok örömüket fogják lelni a most napvilágra kerülő Lenin-dokumentumokban. (...) Ezek a dokumentumok megrögzött embergyűlölőként mutatják be Lenint."

Ennek - s a hatalomért folytatott vérben gázolás - szemléltetésére elegendő egy részletét felidéznünk annak a levélnek, amelyet a már beteg Lenin írt Molotovnak 1922-ben, az iszonyatos szovjet-oroszországi és ukrajnai éhínség idején: "Éppen most és csakis most, amikor az éhező régiókban az emberek emberhúst esznek, és az utak mentén százával, ha ugyan nem ezrével hevernek a hullák, most tudjuk végrehajtani (s ezért végre is kell hajtanunk) az egyházi értéktárgyak elkobzását a legkíméletlenebb és könyörtelenebb lendülettel, nem riadva vissza semmilyen ellenállás letörésétől. Éppen most és csakis most áll úgy a helyzet, hogy a paraszti tömegek óriási többsége mellettünk lesz. Vagy mindenesetre nem lesz abban a helyzetben, hogy bármiféle döntő módon támogassa azt a maroknyi (...) papságot és reakciós városi kispolgárt, aki képes és akar is próbálkozni a szovjet rendelettel való erőszakos szembeszegülés politikájával. Végre kell hajtanunk, bármi jöjjön is, az egyházi értéktárgyak elkobzását." Majd később: "Minél több képviselőjét sikerül (...) kivégezni a reakciós papságnak és a reakciós burzsoáziának, annál jobb. Meg kell leckéztetnünk ezeket az embereket, éppen most, hogy évtizedekig még csak gondolni se merészeljenek semmiféle ellenállásra." Dmitrij Volkogonov orosz történész szerint dokumentálható, hogy Lenin napi jelentést kért arról, hány papot gyilkoltak meg az akció folyamán. (Az egyházi kincsekért folytatott harcban több mint nyolcezer embert végeztek ki vagy öltek meg. Annál kevesebb anyagi értéket sikerült szerezniük, s kérdéses, hogy abból fordítottak-e valamennyit az éhínség csillapítására.)

Mindannyiunk érdeke, hogy törekedjünk az igazság mind teljesebb megismerésére. A hazugság évtizedei után napjainkban egyre több mértékadó, a történelmi tényeket a (például a levéltári) lehetőségekhez mérten hitelesen feltáró mű érhető el magyar nyelven is. (Az említett gyűjtemény mellett Richard Pipes művei közül megjelent Az orosz forradalom története és A kommunizmus.) Minden ilyen kötet újabb alkalom, hogy szembenézzünk közös múltunkkal. Amíg e szembesülés nem válik a nemzeti közösség természetes igényévé, addig az eltagadott bűnök súlyosan mérgezik a jelenünket és a jövőnket.

Szigeti L.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu