|
|
Szöllősi Zoltán Süt a nap Buda havas tetőin páva áll, pompázik a decemberi Nap, tündöklő farkatollán, a Dunán olajkörök szivárványlanak. Állok a pesti parton és várok vaskanyarból aranyvillamost, várakozásom mélyen gyermeki és mindenben karácsonyi most. Tél deres ablakában, félálom, tülekszik a párálló jelen: idegen repülő-állomáson szállni vágyók arca üvegen. Hová menne ennyire az ember s hány mehet még közülünk haza? süt a Nap, öaszébbhúzom kabátom, cipőm orrán bohócbojt hava.
|
|||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||