Homíliavázlat

A szeretet elmélyülése

A szeretet elmélyítésének kilenc lépcsője végigkísérhető a mai evangéliumban. A szeretetkapcsolat - Isten és ember, valamint ember és ember között egyaránt - mindig a hívással kezdődik. Így volt ez Mária életében is. Ő nem angyaljelenést kért, hanem Isten után vágyódott. És a hívásra válaszolva - az újonnan megtapasztalt kapcsolatunkon keresztül - mélyebb önazonosságra jutott: mint a megváltó anyja, mint Krisztus-követő tanítvány, mint hűséges hitvestárs (lásd Lukács evangéliumának első fejezete). Mária élete mintha bizonyos párhuzamokat mutatna mindannyiunkéval.

Tapasztaljuk: ahogy elmélyül a kapcsolatunk, különösebb erőfeszítés nélkül is bizonyos meghittséget tapasztalok köztünk (Lk 1,31.35). A szeretet megmelegíti szívemet. A meghittség, az ebből fakadó öröm azonban csak az első lépések egyike a szeretet útján: kapcsolatunk kiteljesedéséhez vállalnom kell a következő lépéseket is. Ha a félelem miatt nem merek kockáztatni, akkor nem fogok tudni előrehaladni az igazi szeretet útján.

Amint mélyül a szeretetkapcsolat, mindkét fél számára fontos lesz, hogy növekedjék a másikban a mélyebb elköteleződés (Lk 1,34). Ez a kihívás. A meghittség nem igazi szereteten alapszik ugyanis, ha nincs benne kihívás. Mária nem így képzelte az életét. Amikor igent mond az angyalnak, (emberileg nézve) ítéletet von magára, hiszen születendő gyermeke házasságon kívülinek számít. Mária egész - talán ezt megelőzően is, de ezt követően mindenképpen - az Isten számára szüntelen rendelkezésre állásban nyilvánult meg. Isten bármit kérhetett tőle. Bárcsak mi is elmondhatnánk ezt magunkról! "Uram, kész vagyok, kérhetsz bármit, láthatsz mindent az életemben, nincs titkom előtted." Ha nem tudom elfogadni ezt a kihívást, akkor kapcsolatunkban vissza kell lépnem az előző szintre. Vajon mondhatott volna-e Mária nemet? Kétségtelen, hiszen szabad akarattal rendelkezett. De mondhat-e mást, mint igent a szerelmes, aki jegyesével az oltár elé érkezett?

A következő lépés az önmagamból való kilépés, a megtérés a szeretet elmélyülésének útján (Lk 1,38). Változás áll be az életemben. Ahogy Máriáéban is, aki a Megváltó anyja lett.

Az egyik fél (vagy mindkettőnk) megtérése nyomán elmélyül szeretetkapcsolatunk, kiengesztelődünk egymással (Lk 1,38). Megszűnik a feszültség, amelyet a kihíváskor tapasztaltunk meg. Tudjuk, hogy a kihívás szeretetből jött, kapcsolatunk jövője miatt történt.

Még mélyebb módon tapasztaljuk meg egységünket (Lk 1,38). Érezzük, hogy szívünk sokkal jobban egybeforrt. Egységünk elmélyülésének tudatában és örömében mélyebben elkötelezem magam. Szabadon, örömmel és szeretetből lekötöm magam barátomnak - Istennek, házastársamnak, közösségemnek.

Új és radikálisabb elkötelezettségen alapszik küldetéstudatom átérzése, örömmel való elfogadása. Ugyanis minden igazi szeretetkapcsolat nemcsak befelé, hanem kifelé is mutat. A szeretet nem igazi szeretet, amíg meg nem osztjuk. Az Isten és házastársam iránt érzett szeretettel megtelik a szívem, és kiárad másokra. Mária elindul Erzsébethez. Ez a kiáradó, kicsorduló szeretet az igazi szeretet. S ebben a küldésben új hívást tapasztalok, mely mélyebb, mint az előző volt, mert: "A szeretet nem szűnik meg soha" (1Kor 13,8).

Gáspár István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu