|
|
Szólj hozzá! Ha a hónap témája felkeltette érdeklődésedet, fogalmazd meg bátran és röviden (!) a véleményedet, és küldd el nekünk levélben (1053 Budapest, Kossuth L. u. 1.) vagy e-mailben (ujember@katolikus.hu) "Szólj hozzá!" jeligére. Véleményedet meg is jelentetjük, amennyiben ehhez hozzájárulsz. Várunk témaajánlatokat is. Decemberi témánk: "Hadd legyünk mink is, tiszták, hősök szentek: Hazánkat így mentsd meg!" Így szól a sokunk által ismert szép, magyar szentekről szóló ének zárósora. Hétköznapi hősnek, szentnek lenni: ez nekünk, keresztény, hívő embereknek az életútja, életcélja. Sokat hallunk, olvashatunk egyházunk szentjeiről, az ő életükről. A vértanúkról. Igen, valóban csodáljuk őket, és igazi nagyszerű példaképekként állnak előttünk, mai keresztények előtt, akik sokan vágyat érzünk, hogy mindezekből az életművekből merítve magunk is jobbak, nemesebbek lehessünk. "Legyetek tökéletesek, miként mennyei Atyátok!" - teszi elénk a mércét Jézus Krisztus. Az egyház szentjei, boldogjai sem voltak tökéletesek: ők is számtalan emberi hibával, gyöngeséggel vívtak harcot életük során. Állhatatosságuk, Jézus ügye iránti elkötelezettségük, szeretetük mértéke végül megszentelte életüket. Isten sokfélének teremtette az embert, nem érheti el mindnyájunk Assisi Szent Ferenc, Kalkuttai Boldog Teréz anya vagy II. János Pál pápa kiválóságát. Isten azonban adott mindannyiunknak talentumokat, amelyeket lelki fejlődésünkben ki kell használnunk az ő kegyelme segítségével. Pál apostol írja az első korintusi levélben: "A lelki adományok különfélék, de a Lélek ugyanaz. A megbízatások különfélék, de az Úr ugyanaz." Véleményem szerint mindannyiunknak állapotbeli kötelezettségeink szerint kell a legjobbat kihozni önmagunkból: legyünk akár papok, orvosok, buszvezetők, családanyák, családapák, vagy hazánk szabadságáért küzdő katonák, vagy hazánk közéletének jobbításáért tevékenykedő politikai vezetők. A hétköznapok hősei, szentjei közé kerülhet egyházunk bármely tagja, de szerintem erre esélye van minden jóakaratú embernek, ahogy Jézus születésének éjszakáján az angyal hirdette: "Békesség a földön a jóakaratú embereknek" (Lk 2,14). Miként érhetünk el haladást? Erre nézve találtam néhány gondolatot a Sík Sándor és Schütz Antal tanulóifjúság számára szerkesztett Imádságoskönyvében (Szent István társulat kiadása, 1925) a keresztény jellemről, a lelki szabadságharcról szóló részben: "A keresztény élet programja: egyre jobban! Krisztus katonája... egyre különb akar lenni. Kíméletlen harcot vív bűnei, hibái ellen, és szívós kitartással iparkodik magáévá tenni minden szükséges jót, aminek híjával van. ...a helyes erőkifejtés elve: egyszerre egy pontra összpontosítani, egy rossz hajlamunktól (például ingerlékenység) törekedni megszabadulni. Ebben kérjük állhatatosan Isten segítségét. Vizsgáljuk meg naponta lelkiismeretünket, meg tudtuk-e tartani elhatározásunkat?" (344-345. o.) Sok, nagyon sok "névtelen szent" élt és él köztünk, mert földi életünk utolsó pillanatáig hív minket az Úr a megtérésre, a jobb, szebb életre, az ő kegyelme, irgalma nem ismer lehetetlent. Gondoljunk csak a Jézus mellett a kereszten megtérő jobb lator példájára. Hegyessy Géza
|
|||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||