"A közönség szívéhez kell szólnunk"

Renato Bruson - szerepei tükrében

A bécsi Staatsoper újranyitása ötvenedik, jubileumi szezonjának több előadásában vendégeskedik a Magyarországon is járt világhírű bariton, Renato Bruson, aki korára fittyet hányó rugalmassággal és mély átéléssel alakította legutóbb a Traviata Germont és a Tosca Scarpia szerepét. A hatvankilenc éves művész számára a színészet legalább olyan lényeges, mint az éneklés.

- A hang isteni ajándék, és hála legyen neki érte, még megvan! A játék számomra őszinte és tiszta közeledés az emberekhez, amelynek segítségével meg kell tudnom osztani velük az érzelmeimet. Legszívesebben mindig Rodrigo lennék, Don Carlos szívbeli barátja és Fülöp király tisztelője. Fantasztikus egyéniség, a jóság és a humanizmus megtestesítője. Amennyiben gazember alakítását kívánja a szerep, mindig megkeresem a figurában a maradék pozitív jellemvonást, és abba "kapaszkodom", hogy ne vegyem el teljesen a néző illúzióit.

Bruson meggyőző és intellektuális művész, aki lebontja a színpad és a közönség közti "fizikai határt". 1961 óta áll színpadon, ifjúsága rádió- és koncertszerű előadásait is beleszámítva több mint száz operában énekelt. Hatvanöt szerepet tart ma is repertoárján, amelyek betanulásakor a világirodalmat is segítségül hívta. Éppúgy felkészült a zeneszerzőből, mint az operafigura történetéből, jelleméből. Alakítása tudását is sugározza. Tudja, a bécsi Otto Schenk-féle Traviata-rendezés konzervatív interpretáció, amely merőben távol áll az idei Salzburgi Ünnepi Játékok kedélyeket felkavaró, médiát lelkesítő értelmezésétől, ahol a kaméliás hölgy közönséges utcalány, Germont pedig már-már fiának, Alfredónak a riválisa.

Ön hogyan értelmezi a Traviata világát?

- Számomra Violetta Valery, az ifjabb Dumas kaméliás hölgye Párizs törékeny szépe, akinek Marcel Proust szavaival "Verdi adott stílust, ami Dumas-nak nem igazán sikerült". Érzem elragadó gráciáját, lelki szemeimmel látom hosszú kasmírsálját, finom vonalú fülcimpáiban a sok ezer frankos gyémántokat, de mindenekelőtt érzem belőle sugározni a Dumas által megírt gazdag érzelmi színskálát. Érzem igazira váltó őszinte szerelmét is Alfredo iránt. Jóllehet a darabbeli fiam szívének elrablója, így családom ellensége, ő számomra nem kurtizán, mint Alphonse Duplessis, akivel Verdinek is volt személyes kapcsolata. Jó érzés szinte atyjának érezni magam, jóllehet az opera közege a párizsi "félvilág". Dumas műve szociálkritikai tanulmány, az 1850-es évek polgárságának az értékről és a morálról alkotott világával szembeni kritika.Violetta szerelmében emancipálódik, halála - szemben korábbi környezetével - minden szentimentalitást nélkülözően realisztikus. Ezért is nyer megbocsátást - minden bizonnyal az Úrtól is. A Traviata zenei párbeszédei a legkidolgozattabbak Az apa, Germont szerepe jóval lényegesebb az operában, mint a regényben, illetve a drámában. A pikadorok és cigányasszonyok színes kavalkádjának előterében vagy a karneváli jelenet bacchanáliája közepette Germont jelleme fejlődőképessé válik. Az újszerű zenei koncepciót jó alakításlehetőség kíséri. Hangsúlyozom azonban, hogy egyéni drámája csak a XIX. század világába helyezve érthető. A születési és szokásjogoknak ez a fajta összefonódása a mai társadalomban már túlhaladott, akárcsak vele együtt az apa családfői tekintélyének kétszáz évvel ezelőtti értelmezése is.

Mit tart a Tosca Scarpiájáról?

- Kétségtelenül tisztességtelen, gonosz. Számomra legérdekesebb tulajdonsága az eleganciája. Nagyszerű énekelni: jelleme kibontakozó, vakmerő bátorsággal terpeszkedik környezetére. Szerintem szerelme Tosca iránt őszinte és lángoló, miként nálunk, olaszoknál ez oly természetes a gyengébb nem iránt. Azért gyűlöli Cavaradossit, mert a riválisa. Mi, olaszok mindent heves érzelmekkel teszünk!

Több évtizedes pályája alatt szinte valamennyi nagy pályatárssal énekelt. Kik voltak a "szerelmei"?

- Mindig az, aki éppen a partnerem volt. Olyan sokan voltak, hogy ma már nehéz felidézni őket. Számomra mindenki, akivel színpadon állok, fantasztikus, és jobbnak tartom magamnál. Az opera egyébként is igazi csapatmunka, különböző szereplők csodálatos kollaborációja. Renata Scotto, Anna Moffo, Lucia Aliberti, Edita Gruberova vagy például Magyarországról Rost Andrea, akivel összefűz a színpad. Ahogy nem volt és nincs kedvenc partnerem, úgy kedvenc zeneszerzőm vagy operám sincs. Mindig szerettem az erőteljes karaktereket: legtöbbször talán Don Giovannit, Nabuccót, Macbethet, az Ernani Don Carlosát, Rigolettót és Jagót énekeltem. Engedtessék meg, hogy Verdit is idézzem. Amikor megkérdezték, melyik a legkedvesebb operája, így válaszolt: "Szakemberként a Rigoletto, laikusként a Traviata!" Nekem csak a karmesterek közül volt kedvencem: Carlos Kleiber. Il superabile! A legemlékezetesebbek vele a Scala Traviata- és Tosca-előadásai voltak. Ha pedig a csapatmunka másik fontos eleméről, a rendezésről beszélünk, nos, ott kissé hevesebb a véleményem: a l´art pour l´art modernkedést nem sokra tartom. Az operában nem arról van szó, hogy a rendező "önmagát valósítsa meg". Véleményem szerint Wagnert lehet modern keretek közé helyezni, mert operáinak tartalma a monda vagy a fantázia világa, a Verdi- és Puccini-művek azonban zömmel történelmi tényekből indulnak ki. Ha a szöveget nem változtathatjuk - márpedig annak változatlannak kell maradnia -, akkor a színpadképnek is a zeneköltő által megírt kort kell követnie. A művészetben is szükség van az alázatra!

Hosszú évtizedeket töltött már a színpadon, mégsem fáradt bele a hivatásába. Mi az ars poeticája?

- Tudja, egy művészembernek a közönség az éltetője. Erejét annak elismeréséből meríti. Ezért kötelességünk a közönséghez szólni. Megszólítani a szívét, a szív hangján beszélni hozzá. A zene, az énekhang mulandó, a szív üzenete azonban maradandóan gazdagító!

Bruson szívesen jön Budapestre, illetve a miskolci fesztiválra, kedveli a magyar közönséget, reakcióit zeneértőnek tartja: - Történelmi tény, hogy a magyar operaközönség valaha nagyon szigorú volt. Még Carusónak sem kegyelmezett, kifütyülték a budapesti Operaházban, mert éppen nem volt olyan jó formában - mondja. S mit üzen most Bécsből? - Szent karácsonyt és boldog új esztendőt! Arrivederci, Budapest!

Reviczky Katalin

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu