Szentírás-magyarázat

"Üdvöz légy, kegyelemmel teljes"

Advent negyedik vasárnapja - Lk 1,26-38

Jézus születésének hírüladása Lukács evangéliumában Keresztelő János születésének hírüladását követi. Az evangélista jó érzékkel fokozza az olvasók izgalmát, amikor ezen jelenet elé helyezi az öregedő papi házaspár, Zakariás és Erzsébet gyermeke, Keresztelő János születéséről szóló beszámolót. A mai olvasó számára azonban szokatlan történettel állunk szemben.

A szokatlanság oka, hogy a hírüladás isteni küldött által történik, a kiválasztott emberi személy pedig, mintha csak várta volna ezt a híradást, azonnal elfogadja a küldetését. Ne feledjük el: Lukács evangéliumát más típusú olvasóközönségnek szánta mint evangélista elődei, sőt, azt is kell mondani, hogy elbeszélésének anyagát is más közegből vette, mint ahonnan mi a híreket venni szoktuk. Lukács csodálatos gyermekségtörténete sok vonatkozásban megegyezik Máté hasonlóan csodálatos történetével - igaz, jó néhány vonatkozásában el is tér ettől.

A legkülönösebb azonban mégis az, hogy a gyermekségtörténet elbeszélése magától az evangélium további szövegétől is eltér. Ebben a szövegben angyalok hirdetik Isten fia, a Megváltó érkezését, akinek isteni természete mindenki számára magától értetődő. Az evangéliumokban azonban azt látjuk, hogy a kiválasztottak, az apostolok számára sem egészen nyilvánvaló Jézus istensége és messiási küldetése. Miből adódik tehát ez a különös ellentét az evangélium eleje és közepe között?

A források azok, amelyek alapvetően különbözőek. Lukács evangéliuma elején elmondja, hogy szorgalmasan utánajárt, mi hogyan történt, mivel nem volt szemtanúja az eseményeknek. De - Máriát leszámítva - Jézus egyetlen tanítványa sem volt szemtanúja ennek a jelenetnek. Az apostolok csak Jézus nyilvános működésének tanúi, itt viszont "rejtett életének" legelső epizódjáról van szó, amelyet feltehetően csupán Jézus családja, valamint a názáreti és betlehemi néphagyomány őrzött meg. Ez a hagyomány, Jézus nyilvános működésének végéig egy család egyszerű, magánjellegű története volt. Mindenki számára érdekes történetté csak Jézus halála és feltámadása után vált, amikor a tanítványokat is érdekelni kezdte minden részlet. Ekkor gyűjtötték össze ezt a történetet, amelynek egyes elemeit már átelmélkedték az átadók a próféciák és Jézus későbbi tetteinek fényében. Ezért szoktuk azt mondani: ez a történet önmagában egy "minievangélium", vagyis evangélium az evangéliumban. (Történeti kialakulását illetően azonban nem ez tekinthető az első lejegyzett forrásnak Jézus életéről, hanem a passió-történet. Vagyis ennek az elbeszélésnek a hátterében már a Jézusba vetett megélt hit van jelen. Ezért olyan nehéz ezt a történetet hitetlen közegben elmesélni. Ezért szorulunk rá minden esetben, hogy ezt a történetet magyarázzuk, mert az elbeszélő beleírta a történetbe a maga teológiai szemléletét is. Nem kételkedők vagy kutatók szolgáltatták Jézus születésének történetéhez az alapot, hanem olyan elbeszélők, akik hatása alatt voltak annak az isteni tettnek, hogy az ő rokonságukat meglátogatta az Isten. Isten nagy jótetteit pedig lehetetlenség elfogulatlanul elbeszélni...)

Jézus születésének történetével mindig elmondja az evangélium azt is, hogy az Isten a földön családi esemény lett. Ez a történet - valahányszor elhangzik - kérdéseket és vágyakat ébreszt. Kérdéseket, hogy mi mindent nem tudunk még ennek az eseménynek a részleteiről, és vágyat, hogy milyen jó lenne, ha az Isten hozzánk is megérkeznék, a mi családunkban is esemény lenne. Tudnunk kell: a hívőknek semmi sem lehetetlen.

Benyik György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu