A lélek és a test gyógyításáról

Karitászszervezetek Soltvadkerten

A kalocsa-kecskeméti érsekség karitász szervezeteinek képviselői Soltvadkerten tartották összejövetelüket, a Találkozás Házában. Amint Káposzta Lajos helyi evangélikus esperes üdvözletében megfogalmazta: ez a ház éppen az ilyen események szolgálatához készült, hiszen nekünk Isten a közös nevezőnk. A közel száz résztvevőt Szabadi Lászlóné, a soltvadkerti karitász csoport tagja köszöntötte, aki az útkeresésről beszélt. Szomorú tényként tárta fel, hogy hiába a létszám szerinti nagy hitközösség, ha mindenkor ugyanazokkal a kevesekkel találkozik az ember a templomban, ha a segítségnyújtás szinte elvárássá alakult, és nem hozza közelebb az egyházhoz azokat a családokat, akik rendszeresen adományokban részesülnek. Vízkeleti Fruzsina szép versét követően Szántó Ambrus, a karitászszervezet megyei vezetője nyitotta meg a tanácskozást.

Egri László diakónus orvos a Szentírás fényében, a munkája során megtapasztalt élményeivel átitatva beszélt a szenvedés titkairól, az értelmetlen élet kérdéseiről. Tanítva azokat is, akik önzetlenül vállalták mások segítését bajukban, bánatukban. Egri László az országos baleseti intézet fiatal orvosaként vállalta, hogy a szervi gyógyításon túl a lélek gyógyulását és megbékélését is segíti. A lehetőségeket, a módszereket igyekezett átadni, szeretettel és bölcsességgel. Előadását is a hit, remény és szeretet jellemezte, mint ami a beteg és segítő közötti kapcsolatban munkálkodik.

Egri László rengeteg képzeletbeli ajtót megnyitott a hallgatóság előtt, ami elmélkedésre, tovább gondolásra érdemes. Mindez óriási lelki támaszt jelenthet a sok esetben tanácstalan segítőknek, amikor egy-egy kórházi ágy mellett hallgatják a magára maradt idős embert, a menthetetlen, magatehetetlen beteget, az élet gyötrelmeiben megfáradt, távozni készülőt.

Az előadó megosztott hallgatóival egy különleges, szép és igaz hasonlatot: az emberi élet olyan, mint egy repülőszőnyeg. Eleinte nagy erővel suhan a felhők felett, biztosan tartja a rajta utazót. Az idő múlásával azonban megkopik, lassan szétfoszlik, a végén már csak egyetlen szálba kapaszkodunk és amikor az is elfogy, belehullunk Isten tenyerébe.

A délelőttöt érseki szentmise zárta. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek szentbeszédében a karitász csoportok fontosságát hangsúlyozta, és további áldást kért munkájukra.

Supka Éva

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu