NÉZŐTÉR

A széles és a nehéz út

Harry Potter és a Tűz Serlege

Miközben a rajongók a könyvsorozat hatodik részére várnak, a hazai mozikban december legelején bemutatták a Harry Potter-filmek negyedik darabját, amely valóban megérdemli, hogy külön említést tegyünk róla. Az első két rész Chris Colombus rendezésében nem tűnt másnak, mint színvonalasan elkészített, ám kissé didaktikus mesefilmnek. A harmadik epizódban Alfonso Cuarón "felrázta" a történetet, megmutatta a benne rejlő lehetőségeket. Most a negyedik, Harry Potter és a Tűz Serlege című részben végleg kiderül: a történet több mint fantáziadús varázsolgatás. Mike Newell hibátlanul elegyítette a látványt, humort és izgalmat az érzelmekkel és erkölcsi mondanivalóval.

Harry - az eddigi dramaturgiát felrúgva - nem beleüti az orrát az éppen aktuális problémába, hanem akarata ellenére kell végigküzdenie az iskolájában zajló varázsló-tusát. Már nem körülrajongott "szerencsegyerek", akit valamiféle égi gondviselés vigyáz; többé tanárai sem védhetik meg, és ő maga nincs felkészülve a félelmetes próbákra. Bebizonyosodik az igazsága annak, amit még a második részben Dumbledore profeszszor mondott: "Nem a képességeink határozzák meg, kik vagyunk, hanem a cselekedeteink." S ettől kezdve a problémákat nem az írónő által kitalált frappáns varázslatok oldják meg, hanem azok az örök erők, amelyek a jó és rossz küzdelmében mindig is szerepet játszottak: a becsületesség, a szeretet, az önfeláldozás. A negyedik, mind közül a legkomorabb részben testet ölt a sötét, rossz oldal. Harry megérzi ezen erők hatalmát és csábítását, s választania kell - mint minden embernek: "Közeledik az idő, amikor a széles és a nehéz út különválik."

Ám ha eltekintünk attól, hogy felszínre kerülnek ezek a végső erkölcsi kérdések, akkor is értékes alkotás a film. A számos igénytelen mozifilm között a Harry Potter is azok közé tartozik, amelyek a művészetet képviselik. Nem öncélúan, hatásvadász módon látványos, hanem a legapróbb részletig igényes vizuális kultúrát képvisel. A regény szereplőit pedig az angol színjátszás nagyjai személyesítik meg - Meggie Smith, Ralph Fiennes, Gary Oldman -, valóságos karaktereket létrehozva. E nagyszerű művészek hiteles módon mutatják be azokat a problémákat, amelyek a felnőtté válás küszöbén nagyon is érdeklik a kamaszokat: ki az igazi barát, hol húzódik a határ bátorság és vakmerőség között, mit jelent a becsület, és mi az, amiért a végsőkig érdemes küzdeni.

szalontai

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu