|
|
Háborús luxus Most, hogy végre-valahára letartóztatták a horvát Ante Gotovina tábornokot, s tisztázódhat, háborús bűnös-e vagy éppen nemzeti hős, a kétkedő uniós polgárban több kérdés is megfogalmazódik. Az első az: ugyan miként lehetséges, hogy Gotovinát egy Kanári-szigeteki luxusszállodában fogták el. Egy évek óta bujkáló, bért és fizetést nem kapó horvát tábornoknak miből telik luxusszállóra, akár egyetlen hónapra is? Egyáltalán: hány éve éldegélt ott? A másik, lényegesebb kérdés így szól: a letartóztatást bejelentő Carla Del Ponte, a hágai nemzetközi bíróság fő-főügyésze bocsánatot kér-e a katolikus egyháztól. Mint emlékezetes, néhány nappal ezelőtti nyilatkozatában is azt vádaskodta világgá: bizonyosan tudja, hogy Gotovina tábornokot a katolikus egyház bűnsegédletével Horvátországban rejtegetik, méghozzá egy ferences kolostorban, az ország harminckilenc kolostorának egyikében. Most, hogy a Kanári-szigeteken előkerült az űzött vad, lesz-e bátorsága-becsülete kiállni és megkövetni az egyházat? A világnézeti semlegesség divatos leple alatt, úgy tűnik, nem csupán arra futja, hogy csöndben kilúgozzanak bármiféle vallási tartalmat, és elhallgassák Isten nevét az alkotmány szövegének felvezetőjéből, de arra is, hogy nyíltan rágalmazzanak. Brüsszelben kockafejű hivatalnokok azon mesterkednek, hogy szabályozzák a paradicsom méretét és a kígyóuborka alakját, napi huszonöt órában pénzről töprengve - csak közben, a jelek szerint, elveszítenek valamit. Az ő felfogásuk szerint az ateizmus soha nem sérti a világnézeti semlegességet; Istent és az egyházat csak emlegetni nem szabad, tagadni-támadni viszont lehet. Világnézetileg semleges lenni nem akarok - az én szabályhozóm máshol lakik. Brüsszel nékem nem fővárosom. Zsille Gábor
|
|||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||