Szent Tamás földjéről Szent István földjére

Az indiai egyház hagyományai szerint Krisztus után 52-ben érkezett Szent Tamás apostol a Csendes-óceán partján fekvő Malabar tengerpartjára (a mostani, Délnyugat-Indiában fekvő Kerala államba), Kodungallur településre. Az indiai társadalomra jellemző nyitott vendégszeretettel fogadták be a nyugatról érkező apostolt, mert az indiaiak a vendégben szinte magát Istent látják. (A szanszkrit közmondás szerint: "Adhiti devo Bhava", ami annyit jelent: "Isten vendégségbe jön.") Az akkori király (Maharaja) is nagy szeretettel fogadta az apostolt, aki egy új vallásról kezdett beszélni. A király nagy lelkesedéssel hallgatta őt és tanítását, így Szent Tamás hét keresztény közösséget alapított, ahol hét templomot is felépített. Voltak azonban olyan hindu fundamentalisták, akik fenyegetve érezték magukat, mert sokan otthagyták őket, és az apostolhoz csatlakoztak. A csatlakozók között voltak királyi és nemesi családok egyaránt. Végül ezek a fundamentalisták az apostolt esti imája közben megölték. A vértanúság helye a Mylapore-domb, amely a mostani Madrasban fekszik. Sírját a portugálok a XVI. században fedezték fel.

Az indiai Szent Tamás-i keresztények ebből a hét közösségből származnak. Ma mintegy hatmillió azok száma, akik nemzedékről nemzedékre Szent Tamástól kapták a kereszténységet. Én is e közösségek egyikéből származom. Büszkék vagyunk arra, hogy keresztények vagyunk, és a mostani üldözések ellenére is szeretettel és élő hittel megvalljuk a Szentháromság Egy Istenbe vetett hitünket. A történelem szerint Szent Tamás apostol járt ott is, ahol én születtem. A falu melletti Malayattoor nevű hegy ma nemzetközi zarándokhely, mert a hagyomány szerint a hegy tetején lévő szikla Szent Tamás apostol lábnyomát őrzi. A legtöbben a nagyböjti-húsvéti időszakban zarándokolnak oda.

A hegy lábánál kezdődik a keresztút első stációja, az utolsó pedig a hegy tetején van. Nagyböjt idején naponta több tízezer ember zarándokol a hegyre - sokan több száz kilométeres távolságból is érkeznek. Hálájuk jeléül az egyes zarándokcsoportok mezítláb és térdükön járva végzik a keresztutat, cipelve a nehéz keresztet, közben imádkoznak, és Szent Tamásról szóló hagyományos énekeket énekelnek. Az egész hegy visszhangzik éneküktől: "Ősapa, Szent Tamás, jövünk a te hegyedre." Nemcsak keresztények, hanem más vallásúak is sokan vannak, akik az apostol tiszteletére felmennek a hegyre.

Ilyen ősi keresztény háttérből érkeztem két éve Szent István népéhez, a magyarokhoz, akik már ezer éve vallják ugyanezt a hitet. Büszkék lehetünk arra, hogy hitünket nemzedékről nemzedékre megőriztük, minden szenvedés és üldözés ellenére is.

Kétezer éve megszületett Krisztus. Szent Tamás apostol látta és hallotta őt. A feltámadt Krisztus megjelent a kételkedő Tamásnak, aki akkor megvallotta a hitét: "Én Uram, én Istenem." Szent István király pedig nem látta Krisztust, mégis hitt, és felajánlotta az országot a Boldogasszony kezébe. Emlékezzünk Krisztus szavaira, amit Szent Tamásnak mondott: "Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek." Szülessen meg Krisztus minden ember szívében!

Sebastian atya SVD

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu