|
|
"Az ember akkor a legnagyobb, amikor térden áll" Adventi beszélgetés egységről, politikáról, erőről és gyűlöletről Kaposváron "Hívő keresztény ember vagyok, ám hosszú utat tettem meg idáig. Reformátusnak kereszteltek, de még az egyetemi éveim alatt sem gyakoroltam a vallásomat, csak miután megismertem a feleségemet. Korábban nem tudtam, csak éreztem, hogy velem van az Isten. Vallom, hogy az ember akkor a legnagyobb, amikor térden áll." Orbán Viktor, a FIDESZ-MPSZ elnöke fogalmazott így a KÉSZ Kaposvári Csoportja, a Polgári Magyarországért Alapítvány, valamint a kaposvári Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium által szervezett, december 7-i beszélgetésen az intézmény zsúfolásig megtelt sportcsarnokában. A rendezőket a "Minden politika, de a politika nem minden" mottó vezérelte, amikor felkérték a beszélgetőtársakat, s valóban: sem a hatalmon lévők, sem az ellenzékbe kényszerülők pártjának neve nem hangzott el az emelkedett hangulatú estén. Egység a keresztény etikában, egység a nemzetben című adventi beszélgetésre várta az érdeklődőket Balás Béla püspök és Orbán Viktor. Az avatott kérdező Balog Zoltán református lelkész, a Polgári Magyarország Alapítvány főigazgatója volt. A kaposvári főpásztor már a beszélgetés elején megjegyezte: Nehezebb kereszténynek lenni, mint politikusnak. A kampánybeszédek orgiájában mindenről szó van, csak Istenről, s a Lélekről feledkezik meg mindenki. A püspök arra is utalt: ő akkor kezd egy politikusra figyelni, ha az úgy kezdi beszédét: szerintem, vagy én úgy látom. Mint mondta: végsőkig bízik a másikban, feltételezi a jót róla egészen addig, amíg meg nem bizonyosodik az ellenkezőjéről. Kedvenc szentje Néri Szent Fülöp, "Róma humoristája", aki a romlás közepette szemtanúként élt, s ki nem fogyott a mosolyból és az imából. Orbán Viktor azt mondta a politikáról: - A mi szakmánk veszélyes üzem. Amit a világon kísértésként el lehet képzelni, annak szinte mindegyik elemével találkozunk; a hatalom kísértésével éppúgy, mint a gyávaságéval. A siker viszont ajándék. Ki kell érdemelni, hiszen nem kopogtat az ajtón. Vigyázzunk, ne játsszuk ki egymás ellen az alázatot és az akaratot, ugyanis akarat nélkül nem jön meg a siker... Balás püspöknek - mint megvallotta -, az a kísértése, hogy meneküljön. A keresztény tömegek beleszédültek e kísértésbe, és menekülnek a politikától, nem vesznek részt a közéletben, s ez bizony csendes árulás. Szó esett arról is: az Istent nem félő politikusoktól mentsen meg bennünket az Isten, hiszen éppen az istenfélelem a végső korlát: hiszünk-e abban, hogy egyszer az életben elérkezik a pillanat, amikor el kell számolnunk. Orbán Viktor számos személyes vallomása közepette arra is utalt: amikor egy-egy istentiszteleten belekezdenek a zsoltárba, szinte beleremegnek a falak. Megtapasztalt valósággá lesz: ha Isten velünk, ki lehet ellenünk. Ekkor megsokszorozódik az ember ereje, de nem az egója. A kérdező arra is választ várt beszélgetőtársaitól: gyűlölhet-e egy keresztény politikus. Balás püspök ezt halálos bűnnek tartja, de tisztában van vele: bűnös az egyház is, ezért szorul folyamatos megújulásra. Aki viszont ad valamit magára - mint ahogy a főpásztor megjegyezte -, annak van lelki vezetője, és sűrűn megkeresi a gyóntatóját. Orbán Viktor így summázott: Gyűlölet az, ahol már nincs ott az Isten. Különbséget kell tennünk az ember és tettei között. Lőrincz Sándor
|
|||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||